Hova tűnt 1900 robbanófej és 176 rakéta?
Készítette : Borsi Miklós
Forrás :https://borsifeleelmelkedes.blogspot.com/2025/12/hova-tunt-ukrajna-1900-robbanofej-es.html

A fizikai megsemmisítés logisztikája és gazdasági mérlege

Az ukrán nukleáris leszerelés nem egyszerűen a fegyverek „kidobását” jelentette, hanem egy komplex ipari folyamatot, amelyben az Egyesült Államok pénze, Oroszország technológiája és Ukrajna infrastruktúrája találkozott.

I. A Robbanófejek Útja: Majak és a „Megatons to Megawatts”

Az 1900 stratégiai robbanófejet vasúton szállították Oroszországba 1994 és 1996 júniusa között.

Célállomások (Az orosz atomvárosok): A vonatok a szigorúan titkos oroszországi „zárt városokba” (ZATO) érkeztek szétszerelésre. A legfontosabb helyszínek:
- Majak (Ozerszk / Cseljabinszk-65): Itt végezték a robbanófejek fizikai szétszerelését és a hasadóanyag (plutónium/urán „pit”) kiemelését.[3, 4]
- Szeverszk (Tomszk-7) és Zselezunogorszk (Krasznojarszk-26): Itt dolgozták fel és tárolták a kinyert hasadóanyagokat.[5]
Újrahasznosítás (Megatons to Megawatts): A robbanófejekből kinyert, fegyverminőségű (90%+) dúsított uránt (HEU) nem semmisítették meg, hanem „lebutították” (down-blending) alacsony dúsítású (LEU) üzemanyaggá.
- A program lényege: Az USA megvásárolta ezt az anyagot Oroszországtól, és amerikai atomerőművekben használták fel. 20 éven át az USA áramtermelésének kb. 10%-a a volt szovjet (köztük ukrán) atomfejekből származott.[6]
Ukrajna kompenzációja: Ukrajna a robbanófejekben lévő uránért cserébe nem készpénzt, hanem nukleáris fűtőelemeket kapott Oroszországtól a saját atomerőművei (pl. Zaporizzsja) számára. Ennek értéke kb. 1 milliárd dollár volt.[7]

II. A Hordozóeszközök Sorsa: Robbantás és Vízsugár

Míg a fejek Oroszországba mentek, a rakétákat és silókat Ukrajnában kellett megsemmisíteni. Ezt az amerikai Nunn-Lugar program (CTR) finanszírozta, több mint 500 millió dollár értékben.[8]

1. SS-19 „Stiletto” (Folyékony hajtóanyagú)

Megsemmisítés: A mérgező folyékony üzemanyagot lecsapolták, a tartályokat átmosták, a rakétatesteket szétvágták.
Silók: A silókat robbantással semmisítették meg, majd a területet rekultiválták (termőfölddé alakították).[9]

2. SS-24 „Scalpel” (Szilárd hajtóanyagú) – A Pavlogradi Kihívás

Ez volt a legnehezebb feladat. A szilárd hajtóanyagot nem lehetett egyszerűen lecsapolni.

Helyszín: Pavlogradi Vegyi Üzem (PCHZ).
Módszer: Egy speciális, amerikai pénzből épült üzemben nagynyomású vízsugárral mosták ki a hajtóanyagot a rakétatestből (Water Washout technológia). A kimosott anyagot polgári robbanóanyaggá alakították bányászati célokra.[10]
Utóélet: A folyamat lassan haladt, és még a 2010-es években is zajlott. A tárolt rakétahajtóművek maradványai a mai napig környezeti kockázatot jelentenek, és a háború alatt is célponttá váltak.[11]

3. Stratégiai Bombázók (Tu-160, Tu-95)

A gépek sorsa háromfelé ágazott:

Bezúzás: A többséget (pl. 10 db Tu-160) amerikai felügyelet mellett, hidraulikus ollókkal vágták szét.[12]
Múzeum: 1-1 példány a poltavai múzeumba került (amelyeket ma az ukránok oktatási céllal, sőt, egyes hírek szerint drónok célfelismerésének tanítására használnak).[13, 14]
Visszaadás Oroszországnak (1999): Ukrajna 8 db Tu-160-ast, 3 db Tu-95-öst és 575 db cirkálórakétát adott át Oroszországnak 285 millió dollárnyi gázadósság elengedéséért cserébe. Tragikus irónia, hogy ezek közül a gépek és rakéták közül többet bevetettek Ukrajna ellen a 2022-es invázió során.[15, 16]

III. Összesítő Mérleg

Eszköz	Mennyiség (kb.)	Sors	Helyszín / Kedvezményezett
Robbanófejek	~1900 db	Szétszerelés, üzemanyaggá alakítás	Oroszország (Majak) -> USA (Erőművek)
SS-19 Rakéták	130 db	Szétvágás, silók robbantása	Ukrajna (Nunn-Lugar pénzből)
SS-24 Rakéták	46 db	Hajtóanyag kimosása (Washout)	Ukrajna (Pavlograd)
Bombázók	~40 db	Szétvágás / Múzeum / Oroszországnak átadva	Poltava / Engels légibázis (Oroszország)