A Globális Nukleáris Rend Összeomlása:

A Szerződéses Vákuum Stratégiai Hatásai az Orosz-Ukrán Háborúra és a Proliferációs Dinamikák Visszatérése

Készítette Borsi Miklós
https://borsifeleelmelkedes.blogspot.com/2025/12/a-globalis-nuklearis-rend-osszeomlasa.html

Az elemzést - értékelést Mesterséges Intelligencia - interaktív alkalmazásával készítettem nyíltan elérhető forrásokból

Vezetői Összefoglaló

A globális biztonsági architektúra, amelyet évtizedeken át gondosan építettek fel a nukleáris katasztrófa megelőzése érdekében, 2025 végére a terminális bomlás állapotába lépett. A felhasználói felvetés – miszerint az állami szereplők (legyen szó orosz agresszióról vagy ukrán újra-fegyverkezési törekvésekről) cselekedeteit a hatékony nukleáris fegyverzetkorlátozási egyezmények hiánya motiválja vagy teszi lehetővé – pontosan azonosítja a jelenlegi korszak központi geopolitikai patológiáját. Azok a "korlátok", amelyek egykor az Egyesült Államok és az Oroszországi Föderáció közötti stratégiai versengést kezelték, nagyrészt felbomlottak, létrehozva a nemzetközi jog és az átláthatóság vákuumát, amely ösztönzi az eszkalációt és a magas kockázatú "brinkmanship" (szakadék szélén táncoló) politikát.

Jelen jelentés kimerítő elemzést nyújt a nukleáris fegyverzetkorlátozási rendszer összeomlásáról, különös tekintettel az Új START (New START) szerződés felfüggesztésére és küszöbön álló lejártára, az INF-szerződés megszűnésére, valamint Oroszország Átfogó Atomcsend-szerződés (CTBT) ratifikációjának visszavonására. A dokumentum vizsgálja e jogi vákuum és a Moszkvában, valamint Kijevben formálódó új nukleáris doktrínák közötti közvetlen összefüggést. Továbbá részletesen elemzi az Ukrajnán belüli műszaki és jogi diskurzust az Atomsorompó-egyezmény (NPT) X. cikkelye szerinti esetleges felmondásáról, amelyet a Budapesti Memorandum kudarca hajt. Olyan technikai képességek elemzésén keresztül, mint a saját fejlesztésű Hrim-2 (Sapsan) ballisztikus rakéta, valamint olyan kulcsszereplők stratégiai nyilatkozatainak vizsgálatával, mint Valerij Zaluzsnij és Valentin Badrak, e jelentés felvázolja egy új, szabályozatlan nukleáris korszak kontúrjait.

1. Bevezetés: A "Jogi Vákuum" Hipotézisének Érvényessége

A 21. század első negyedének végére a nemzetközi biztonságpolitika axiómája, miszerint a nukleáris fegyverek elterjedése és bevetése jogi korlátok közé szorítható, megdőlni látszik. A felhasználói kérdés magjában rejlő ok-okozati összefüggés – "Tehette azért, mert már gyakorlatilag nincs semmilyen szintű atomfegyver-korlátozó egyezmény" – nem csupán spekuláció, hanem a stratégiai valóság pontos leírása. Ez a "Jogi Vákuum Hipotézis" két irányban is értelmezhető:

Orosz szemszögből: Vlagyimir Putyin azért merészelte elindítani és nukleáris fenyegetésekkel fedezni az Ukrajna elleni inváziót, mert a hidegháborús fegyverzetkorlátozási rendszerek (ABM, INF, CFE) összeomlása után már nem kötötték őt olyan kényszerítő erejű átláthatósági és korlátozási mechanizmusok, amelyek növelték volna az agresszió politikai költségeit.
Ukrán szemszögből: Kijev azért fontolgatja a nukleáris státusz kérdésének újranyitását vagy aszimmetrikus elrettentő eszközök (pl. nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták) fejlesztését, mert a biztonsági garanciákat nyújtó szerződések (Budapesti Memorandum) és a globális non-proliferációs rezsim (NPT) kudarcot vallottak az ország védelmében.

Jelen elemzés bebizonyítja, hogy a kétoldalú és multilaterális szerződések eróziója nem csupán kísérőjelensége a háborúnak, hanem annak engedélyező feltétele (permissive condition) volt.

2. A Kétoldalú Nukleáris Architektúra Összeomlása

Az állítás, miszerint "gyakorlatilag nincs semmilyen szintű atomfegyver-korlátozó egyezmény", operatív értelemben pontos, jogi értelemben pedig a végső fázisban van. A kétoldalú fegyverzetellenőrzési keretrendszer, amely a hidegháború óta a Washington és Moszkva közötti stratégiai stabilitás alapköve volt, szisztematikusan lebontásra került.

2.1 Az Új START Szerződés Felfüggesztése és Agyhalála

A 2010-ben aláírt és 2011-ben hatályba lépett Új Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés (Új START) az utolsó túlélő pillére az USA és Oroszország stratégiai nukleáris arzenáljára vonatkozó ellenőrizhető korlátozásoknak. A szerződés oldalanként 1550-ben limitálja a telepített robbanófejek és 700-ban a telepített hordozóeszközök számát. A szerződés operatív életképessége azonban 2023. február 21-én megsemmisült, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette Oroszország részvételének felfüggesztését.¹

2.1.1 A Jogi és Operatív Semmiség

Bár Oroszország technikailag nem lépett ki a szerződésből (nem "withdrawal", hanem "suspension" történt), a helyszíni ellenőrzések (inspections) és a Kétoldalú Konzultációs Bizottság (BCC) munkájának leállítása gyakorlatilag megvakította az Egyesült Államokat az orosz nukleáris mozgások tekintetében.² Ez a lépés megszüntette azt a létfontosságú átláthatóságot, amely évtizedeken át lehetővé tette a felek számára, hogy ne a "legrosszabb forgatókönyv" (worst-case scenario) alapján tervezzék nukleáris doktrínájukat.

A szerződés 2026. február 5-én jár le. 2025 végén az újratárgyalás vagy meghosszabbítás esélyei minimálisak. Az Egyesült Államok jogilag érvénytelennek nyilvánította Oroszország felfüggesztését, kijelentve, hogy Moszkvát továbbra is kötik kötelezettségei.² Ezzel szemben Oroszország a fegyverzetellenőrzés bármilyen újraindítását a Nyugat Ukrajnának nyújtott támogatásának beszüntetéséhez köti, explicit módon összekapcsolva a stratégiai stabilitást a regionális háború kimenetelével.³

2.1.2 Az "Átláthatósági Vákuum" Következményei

A helyszíni ellenőrzések hiánya drámai következményekkel jár. A szerződés évi 18 ellenőrzést tett lehetővé, amelyek során amerikai szakértők fizikailag is megszámolhatták az orosz rakétákra szerelt robbanófejeket (re-entry vehicles). Ennek hiányában a hírszerzés kizárólag a Nemzeti Technikai Eszközökre (NTM – műholdak, telemetria-lehallgatás) támaszkodhat. Ez a bizonytalanság növeli a gyanakvást: ha az USA nem tudja igazolni, hogy Oroszország betartja az 1550-es limitet, kénytelen lesz növelni saját arzenáljának készenléti szintjét vagy méretét, ami klasszikus fegyverkezési spirálhoz vezet.⁴

Steven Pifer és más elemzők rámutattak, hogy bár Oroszország tett egy ajánlatot a szerződés mennyiségi korlátainak egyéves, ellenőrzés nélküli meghosszabbítására 2025 őszén, ez a javaslat nem oldja meg az alapvető bizalmi válságot.⁵ A Donald Trump vezette adminisztráció 2025-ös reakciója erre a javaslatra ambivalens volt ("jó ötletnek hangzik"), de konkrét diplomáciai áttörés nélkül a szerződés 2026-os lejárta egy teljesen szabályozatlan korszak kezdetét jelöli.⁶

2.2 Az INF-szerződés Összeomlásának Hosszú Árnyéka

A jelenlegi válság gyökerei mélyebbre nyúlnak: a Közepes Hatótávolságú Nukleáris Erők (INF) szerződésének 2019-es összeomlásáig. Ez az egyezmény tiltotta az 500 és 5500 kilométer közötti hatótávolságú, szárazföldi indítású ballisztikus és cirkálórakétákat. Megszűnése, amelyet Oroszország 9M729 (SSC-8 "Screwdriver") rakétájának fejlesztése és az erre adott amerikai kilépés váltott ki, eltávolította a tilalmat arról a fegyverkategóriáról, amely a leginkább releváns az európai hadszíntéren.⁸

2.2.1 A Rakétaverseny Újraindulása Európában

Az INF-szerződés hiánya közvetlen okozati összefüggésben áll a jelenlegi háború dinamikájával.

Oroszország: Szabadon telepíthetett és vethetett be Iszkander-K és Iszkander-M rendszereket Ukrajna ellen, amelyek pontosan abba a hatótávolság-kategóriába esnek, amelyet az INF tiltott volna (vagy szürke zónába helyezett).
Ukrajna: A szerződés megszűnése "legitimálta" a közepes hatótávolságú rakéták fejlesztését a nem-nukleáris államok számára is. Ahogy Valentin Badrak és más ukrán szakértők érvelnek, Ukrajna ma már jogi akadályok nélkül fejlesztheti saját, 500 km+ hatótávolságú rakétáit (Hrim-2), mivel az INF korlátozásai már nem érvényesek a régió biztonsági architektúrájára.¹⁰

Az INF összeomlása normalizálta a közepes hatótávolságú csapásmérő képességek fejlesztését, ami korábban tabunak számított. Ez a jogi gátak nélküli környezet tette lehetővé, hogy a rakétaháború váljon a konfliktus domináns formájává.

2.3 A CTBT De-ratifikációja: A Tabu Végső Lebontása

2023 novemberében Oroszország visszavonta az Átfogó Atomcsend-szerződés (CTBT) ratifikációját.¹² Bár Moszkva azt állítja, hogy nem kezdi újra a kísérleti robbantásokat, hacsak az USA nem teszi meg előbb, ez a jogi manőver a megfélemlítés eszköze volt. A "de-ratifikációval" Oroszország jogilag az Egyesült Államok szintjére helyezkedett (amely aláírta, de soha nem ratifikálta az egyezményt), ezzel eltávolítva egy újabb nemzetközi jogi kötelezettséget.

Ez a lépés kettős célt szolgált:

Kényszerítés (Coercion): Jelzést küldött arról, hogy Oroszország kész a nukleáris eszkaláció végső lépcsőfokára (fizikai tesztelés) lépni, ha a háború menete veszélyezteti a rezsim túlélését.
Norma-erózió: Gyengítette a nukleáris tesztelés elleni globális normát, amely az 1990-es évek óta (Észak-Koreát leszámítva) szilárdan tartotta magát.¹³

1. Táblázat: A Kulcsfontosságú Nukleáris Fegyverzetkorlátozási Egyezmények Státusza (2025. Vége)

Egyezmény	Státusz	Hatása a Jelenlegi Konfliktusra
Új START (New START)	Felfüggesztve Oroszország által (2023. febr.); Lejár: 2026. febr.	Nincs helyszíni ellenőrzés/adatcsere; stratégiai robbanófejek átláthatóságának elvesztése; a bizalom teljes hiánya.
INF-szerződés	Megszűnt (Összeomlott 2019-ben).	Korlátlan fejlesztése a közepes hatótávolságú rakétáknak (pl. orosz Iszkander-K, ukrán Hrim-2/Sapsan).
CTBT (Atomcsend)	De-ratifikálva Oroszország által (2023. nov.).	Növekvő kockázata a nukleáris tesztelés újraindulásának; a teszteléssel való fenyegetés mint jelzésértékű eszköz.
Budapesti Memorandum	Megsértve/Érvénytelen.	Ukrajna biztonsági garanciáinak teljes kudarca; ez hajtja az NPT-ből való kilépésről szóló vitát.
NPT (Atomsorompó)	Nyomás alatt.	Az X. cikkely szerinti kilépés (withdrawal) lehetősége aktív vita tárgya Ukrajnában, mint végső jogi menedék.

3. A Nemzetközi Jog Vákuuma és a "Régi Világrend" Halála

A szerződések összeomlása nem pusztán technikai kérdés; a hidegháború utáni biztonsági rend szétesését jelképezi. Ezt az érzést legmarkánsabban az ukrán vezetés fogalmazza meg, amely azzal érvel, hogy a nemzetközi jog mechanizmusai képtelenek voltak egzisztenciális biztonságot nyújtani.

3.1 Zaluzsnij Tézise: A Régi Rend Pusztulása

Valerij Zaluzsnij, az Ukrán Fegyveres Erők volt főparancsnoka és 2025-től londoni nagykövet, a "régi világrend" elavulásának egyik legfőbb szószólójává vált. A Chatham House-ban és más fórumokon tartott beszédeiben Zaluzsnij azzal érvelt, hogy a 2022 előtti biztonsági architektúra megsemmisült, és a nemzetközi jog önmagában, erő általi kikényszerítés nélkül, nem nyújt védelmet.¹⁵

Zaluzsnij Putyin 2007-es müncheni beszédét idézi – "Senki sem érzi magát biztonságban, senki sem bújhat a nemzetközi jog mögé, mint egy kőfal mögé" –, hogy demonstrálja: a Nyugat nem figyelt a korai figyelmeztetésekre. Értékelése szerint a Nyugat félelme a nukleáris eszkalációtól (önelrettentés) tette lehetővé Oroszország számára, hogy darabokra szedje a jogi rendet.¹⁸

Zaluzsnij Stratégiai Gondolkodásának Kulcselemei:

Az Elrettentés Kudarca: A Nyugat "eszkaláció-kezelésre" (escalation management) alapozott stratégiája kudarcot vallott, mert olyan szerződésekre épült, amelyeket Oroszország fogalmilag már feladott.
Erő a Jog Felett: "A nemzetközi jog nem működik teljeskörűen olyan erős barátok nélkül, akik készek megvédeni azt... A biztonság egyetlen garanciája a barátok és a fegyverek".¹⁶ Ez a világnézet szükségessé teszi az elmozdulást a szerződésekbe (mint az NPT vagy a Budapesti Memorandum) vetett hittől a kemény hatalmi képességek (hard power), köztük potenciálisan a saját stratégiai elrettentő erők felé.
A "Kill Zone" (Halálzóna): Zaluzsnij leírja a hadviselés technológiai átalakulását, ahol a jogi konstrukciók irrelevánsak az autonóm rendszerek és rakéták által kiterjesztett "halálzónához" képest.¹⁶

3.2 A Budapesti Memorandum: Egy Árulás Anatómiája

Az 1994-es Budapesti Memorandum központi szerepet játszik abban a kérdésben, hogy a szereplők miért érezhetik magukat feljogosítva a szerződéses keretek átlépésére. 1994-ben Ukrajna átadta a világ harmadik legnagyobb nukleáris arzenálját (kb. 1900 stratégiai robbanófej) cserébe Oroszország, az USA és az Egyesült Királyság biztonsági "biztosítékaiért" (assurances).²⁰

Ennek a megállapodásnak a kudarca 2014-ben (Krím) és 2022-ben (teljes körű invázió) létrehozott egy "biztonsági űrt".²³ A Kijevben egyre nagyobb teret nyerő jogi érvrendszer szerint az Ukrajna NPT-csatlakozásának alapjául szolgáló legfőbb ellenérték (a biztonsági biztosítékok) érvényét vesztette. Mivel az ellenérték (consideration) meghiúsult, a szerződés (NPT-csatlakozás) megtámadhatóvá vált a clausula rebus sic stantibus (a körülmények alapvető megváltozása) elve alapján.

Orosz és nyugati jogtudósok egyetértenek abban, hogy a memorandum "politikai" kötelezettségvállalás volt, nem pedig az amerikai Szenátus által ratifikált "jogilag kötelező erejű" szerződés.²⁴ Ukrajna számára azonban ez a különbségtétel akadémikus; az eredmény az egzisztenciális sebezhetőség. Ez a kudarc a fő hajtóereje a nukleáris státusz visszaszerzéséről szóló vitának: ha a leszerelés "ára" (a biztonság) sosem került kifizetésre, akkor az "áru" (a nukleáris státusz) elvileg visszakövetelhető.

4. Ukrajna Nukleáris Vitája: Jogi Jogok és Technikai Realitások

A szerződéses rendszer összeomlásának legrobbanékonyabb implikációja annak a lehetősége, hogy Ukrajna felülvizsgálja atomfegyver-mentes státuszát. Ez már nem csupán marginális elmélet, hanem komoly vita tárgya ukrán szakértők és tisztviselők körében, amelynek központjában a Hadsereg-, Konverzió- és Leszerelés-kutató Központ (CACDS) és olyan alakok állnak, mint Valentin Badrak.

4.1 Az NPT X. Cikkelye: A "Rendkívüli Események" Érve

Az Atomsorompó-egyezmény (NPT) X. cikkelye minden részes államnak jogot biztosít a kilépésre, ha "a jelen Szerződés tárgyával összefüggő rendkívüli események legfőbb érdekeit veszélyeztetik".²⁶

A Jogi Konstrukció:

Rendkívüli Események: Egy nukleáris fegyverekkel rendelkező állam (Oroszország) teljes körű inváziója és nukleáris fegyverek bevetésével való explicit fenyegetése egy atomfegyver-mentes állam ellen kimeríti a szerződés megszövegezői által elképzelt "rendkívüli esemény" fogalmát.²³
Legfőbb Érdekek (Supreme Interests): Az állam túlélése és területi integritása vitathatatlanul "legfőbb érdek".
Precedens: Bár Észak-Korea az egyetlen állam, amely bejelentette a kilépést (vitatott státusszal), Ukrajna esete jogilag különálló, mivel Ukrajna már volt nukleáris birtokos, és egy konkrét quid pro quo alapján szerelt le, amelyet megsértettek.²⁷

Ukrán jogi szakértők (pl. Mykhailo Soldatenko) érvelése szerint az X. cikkelyre való hivatkozás nem a nemzetközi jog megsértése, hanem annak gyakorlása. Az érvrendszer szerint Ukrajnának "egyértelmű jogi joga" (clear-cut legal right) van a kilépésre és a nukleáris fegyverek megszerzésére végső megoldásként, ha a hagyományos biztonsági garanciákat (NATO-tagság) megtagadják tőle.²³

4.2 A CACDS Jelentés és Valentin Badrak Álláspontja

A kijevi székhelyű Hadsereg-, Konverzió- és Leszerelés-kutató Központ (CACDS) kulcsszerepet játszik ezen opció elemzésében. Valentin Badrak, a CACDS igazgatója konkrét állításokat fogalmazott meg Ukrajna elrettentéshez vezető technikai útjáról.

Badrak és a CACDS Főbb Állításai:

A "Nukleáris Opció": A CACDS-nek tulajdonított (és a The Times által 2024/2025-ben idézett) jelentés azt sugallta, hogy Ukrajna képes lenne hónapokon belül kifejleszteni egy rudimentáris plutónium-alapú szerkezetet, ha az amerikai támogatás összeomlana.³⁰ Ez a szerkezet hasonló lenne a Nagaszakira ledobott "Fat Man" bombához.
Technikai Megvalósíthatóság: Badrak érvelése szerint bár Ukrajna nem rendelkezik urándúsító létesítményekkel (centrifugákkal), jelentős mennyiségű kiégett fegyveranyaggal (spent nuclear fuel) rendelkezik a kilenc működő reaktorából. A kihívás ezen fűtőelemek újrafeldolgozása (reprocessing) a fegyverminőségű plutónium kinyerése érdekében. Bár Ukrajnának jelenleg nincs ipari méretű újrafeldolgozó üzeme, a tudományos know-how (Harkivi Fizikai-Műszaki Intézet) rendelkezésre áll.³⁰
Hivatalos Cáfolat: Fontos megjegyezni, hogy az Ukrán Külügyminisztérium (MFA) hivatalosan cáfolta a The Times jelentését, kijelentve: "Nem birtoklunk, nem fejlesztünk és nem szándékozunk beszerezni nukleáris fegyvereket," és megerősítette elkötelezettségét az NPT mellett.³⁰ A szakértői vita fennmaradása azonban stratégiai jelzésként (strategic signaling) szolgál a Nyugat felé: "Garantáljátok a biztonságunkat, vagy kénytelenek leszünk mi magunk garantálni azt."

4.3 A Saját Fejlesztésű Hordozóeszközök: Hrim-2/Sapsan

Bármely elrettentő erő hitelessége a célbajuttató rendszeren múlik. A Hrim-2 (Mennydörgés-2), más néven Sapsan (Vándorsólyom), Ukrajna saját fejlesztésű stratégiai csapásmérő képességének központi eleme. Badrak explicit módon összekapcsolta a nukleáris vitát ezen rakéta fejlesztésével, amely szerinte elérheti az 1000 km-es hatótávolságot is.³¹

Technikai Specifikációk és Státusz (2024-2025-ös Jelentések alapján):

Típus: Rövid hatótávolságú ballisztikus rakéta (SRBM) / Taktikai ballisztikus rakéta.
Hatótávolság: Hivatalosan 280-300 km (az exportkorlátozások miatt), de szakértői elemzések szerint a hazai változat potenciálisan 500-700 km-re képes.³²
Robbanófej: Kb. 480 kg.³²
Sebesség: Hiperszonikus végsebesség (Mach 5.2), amely megnehezíti az elfogást.³²
Státusz: 2024-2025-ben sikeres harci tesztekről és a sorozatgyártás megkezdéséről számoltak be.¹⁰

Valentin Badrak és más szakértők a Hrim-2-t nem csupán hagyományos fegyverként, hanem az orosz Iszkanderrel összemérhető "aszimmetrikus elrettentő eszközként" kezelik. Bár jelenleg hagyományos töltettel szerelik, egy ilyen karakterisztikájú rakéta elméletileg alkalmas lehet nukleáris töltet hordozására is, tükrözve az orosz rendszerek "kettős felhasználású" (dual-capable) jellegét.¹¹ Ezen rakéta fejlesztése, amely a már megszűnt INF-szerződés korlátozásain kívül zajlik, illusztrálja, hogyan segítette elő a fegyverzetellenőrzés összeomlása a csapásmérő rendszerek proliferációját Európában.

2. Táblázat: A Harctéri Ballisztikus Rakéták Összehasonlítása az Ukrán Háborúban

Jellemző	Hrim-2 (Sapsan) [Ukrajna]	Iszkander-M [Oroszország]	ATACMS
Hatótávolság	300-500 km (Becsült hazai)	400-500 km	300 km
Robbanófej	~480 kg	~700 kg	~227 kg
Irányítás	Inerciális + GPS/GNSS	Inerciális + GLONASS	Inerciális + GPS
Nukleáris Képesség	Elméleti (Nincs töltet)	Igen (Kettős felhasználású)	Nem (Csak hagyományos)
Státusz	Korlátozott gyártás/Tesztelés alatt	Telepítve/Harctéren bizonyított	Telepítve/Harctéren bizonyított
Jogi Korlát	Nincs (MTCR csak exportra vonatkozik)	INF (Megsértve/Összeomlott)	MTCR (Megfelel)

5. Orosz Nukleáris Kényszerítés és Doktrinális Evolúció

A felhasználó hipotézise ("tehette azért, mert...") különösen erősen érvényes Vlagyimir Putyinra. A szerződések eróziója megszüntette a nukleáris zsarolás politikai költségeit. Oroszország nem végső menedékként, hanem a hagyományos agresszió pajzsaként használja nukleáris arzenálját – ezt a stratégiát gyakran "nukleáris árnyéknak" (nuclear shadow) nevezik.³

5.1 Doktrinális Elmozdulás: A Küszöb Csökkentése

2024 novemberében Putyin aláírta a "Nukleáris Elrettentés Állami Politikájának Alapelvei" című dokumentum frissítését.³⁶ Ez a dokumentum jelentősen csökkentette a nukleáris fegyverek bevetésének küszöbét, reflektálva a szerződéses korlátok hiányára.

Kulcsfontosságú Változások:

Agresszió Proxy-n Keresztül: A doktrína most már kimondja, hogy egy nem-nukleáris állam (pl. Ukrajna) által, egy nukleáris állam (pl. USA/NATO) támogatásával elkövetett agresszió "közös támadásnak" minősül, amely potenciálisan nukleáris választ válthat ki.³⁸
Szuverenitás vs. Lét: A korábbi doktrínák a bevetést az "állam létének" (existence of the state) fenyegetéséhez kötötték. Az új megfogalmazás magában foglalja a "szuverenitás és területi integritás" fenyegetését is, ami sokkal szubjektívebb mérce, különösen Oroszország ukrán területek illegális annektálása fényében.³⁹
Megelőző Testtartás: Bár a nyilvános szöveg nem mondja ki explicit módon a "megelőző" (preventive) csapást, katonai elemzők (pl. Mark B. Schneider) szerint a doktrína illeszkedik az "eszkaláció a de-eszkalációért" (escalation for de-escalation) belső vitáihoz – azaz korlátozott nukleáris csapások alkalmazásához egy vesztésre álló hagyományos konfliktus befagyasztása érdekében.⁴⁰

5.2 Nukleáris Zsarolás és a Zaporizzsjai Precedens

Oroszország fegyverként használja a nukleáris biztonság fogalmát is. A Zaporizzsjai Atomerőmű (ZNPP) megszállása és militarizálása a "nukleáris zsarolás" olyan formája, amelyet semmilyen szerződéses keretrendszer nem tudott kezelni.⁴¹ Azzal, hogy egy polgári nukleáris létesítményt tüzérségi pajzsként használ, Oroszország megsértette a Genfi Egyezmények (I. Kiegészítő Jegyzőkönyv) veszélyes létesítményekre vonatkozó protokolljait, demonstrálva, hogy a humanitárius jog ugyanolyan törékeny, mint a fegyverzetellenőrzési jog ebben a konfliktusban.

Nyugati elemzések szerint ez a kényszerítés közvetlen eredménye annak a "büntetlenségnek" (impunity), amelyet Putyin érez a kikényszeríthető nemzetközi mechanizmusok hiánya miatt.⁴² Az NPT tekintélyének összeomlása lehetővé teszi Oroszország számára ezt a viselkedést anélkül, hogy tartania kellene az ENSZ BT P5 tagjainak egységes fellépésétől, mivel Kína passzív marad, a nyugati hatalmak pedig önelrettentésbe (self-deterrence) kényszerülnek.

6. Stratégiai Következtetések: A Cselekvés "Miértje"

Visszatérve a felhasználó konkrét kérdésére – "Tehette azért, mert már gyakorlatilag nincs semmilyen szintű atomfegyver-korlátozó egyezmény" –, a kutatás alátámasztja e hipotézis árnyalt érvényességét.

Putyin Számára: Az ABM, INF és Nyitott Égbolt szerződések szisztematikus lebontása (amelyet részben az USA kezdeményezett korábban, de Oroszország gyorsított fel és használt ki) létrehozott egy megengedő (permissive) környezetet. Putyin kalkulációja az volt, hogy a hidegháborús szerződések merev struktúrája nélkül, és egy meggyengült NPT mellett, minimális diplomáciai költséggel használhat nukleáris fenyegetéseket a nyugati beavatkozás elrettentésére Ukrajnában. A "jog nélküli" környezet felbátorította az agressziót és a nukleáris kardcsörtetést.
Ukrajna Számára: Amennyiben a felhasználó Ukrajna potenciális lépéseire (újrafegyverkezés, Hrim-2 bevetés, NPT felmondása) utal, a szerződések hiánya a kiváltó ok (driver). A Budapesti Memorandum kudarcot vallott. Az NPT nem tudta megakadályozni a nukleáris zaklatást (nuclear bullying). Ezért a "szerződés nélküli" környezet kényszeríti Ukrajnát az "önsegély" (self-help) elvére – azaz a saját rakétaprogramok és a nukleáris státusz visszavételének fenyegetése általi túlélésre.

Összességében a nukleáris fegyverzetkorlátozási rendszer összeomlása nem csupán egyidőben történt a háborúval; ez volt az a feltételrendszer, amely lehetővé tette a háború jelenlegi, magas kockázatú formáját, és amely most végtelenül veszélyesebbé teszi annak lezárását. Visszatértünk a nukleáris domén hobbesi természetállapotába, ahol a megállapodások csak annyit érnek, amennyi erő áll mögöttük, és a jogi korlátokat egyre inkább egy elpusztult világrend relikviáinak tekintik.

korlátokat egyre inkább egy elpusztult világrend relikviáinak tekintik.