Orosz - Ukrán gazdasági elit valósága 2025. December
.jpg)
Orosz - Ukrán gazdasági elit valósága 2025. December
Készítette Borsi Miklós
A két ország gazdag rétegének sorsa radikálisan eltérő pályát írt le: míg az orosz elit egy része a szankciók ellenére gazdagodott és átrendeződött, addig az ukrán vagyonos réteg történelmi léptékű tőke- és befolyásvesztést szenvedett el.
Összehasonlító Elemzés (2022–2025)
| Kategória | 🇷🇺 Oroszország (Trend: Átrendeződés és Növekedés) | 🇺🇦 Ukrajna (Trend: Zuhanás és De-oligarchizáció) |
| Milliárdosok száma | Nőtt. A háború előtti ~88-ról 2024/25-re 120-125 főre emelkedett. | Zuhant. A háború előtti 9-10 főről 2-4 főre csökkent a dollármilliárdosok száma. |
| Vagyon forrása | "Háborús konjunktúra", állami megrendelések, nyugati cégek kivonulása utáni olcsó felvásárlások. | A hagyományos ipar (acél, energia) megsemmisült vagy orosz kézre került. Az agrárium és IT maradt talpon. |
| Politikai befolyás | Teljes lojalitás. Az oligarchák "állami alvállalkozókká" váltak; aki nem tagozódott be, elvesztette vagyonát. | Megszűnt/Csökkent. A háborús helyzet és a "de-oligarchizációs" törvények miatt elvesztették politikai súlyukat. |
| Milliomosok (HNWI) | Tömeges elvándorlás. 2022-ben kb. 15.000, azóta is folyamatos a vagyonosok távozása (Dubaj, Törökország felé). | Menekülés és vagyonvesztés. A vagyonos réteg ~40%-a elhagyta az országot vagy elvesztette státuszát. |
1. Oroszország: A "Háborús Gazdagok" Felemelkedése
Az orosz gazdasági elit nem omlott össze a szankciók alatt, sőt, egy új réteg emelkedett fel. A folyamat két fő motorja:
Vagyon-újraelosztás (A "nyugati zsákmány"): A kivonuló nyugati cégek (pl. McDonald's, Starbucks, autógyárak, IKEA) eszközeit orosz üzletemberek töredékáron, sokszor 50-90%-os diszkonttal vásárolhatták meg – állami jóváhagyással
Hadiipari keynesianizmus: Az állam irdatlan pénzeket pumpál a hadiiparba. Az ehhez kapcsolódó beszállítói kör (fémipar, logisztika, építőipar a megszállt területeken) hatalmas profitot realizált.
"Új elit": Megjelentek olyan szereplők, akik kifejezetten a háborús igényekre (drónok, importhelyettesítés, csempészet/szürkeimport) építették fel új vagyonukat.
A milliomosok (HNWI) helyzete: Bár a csúcsgazdagok (milliárdosok) vagyona nőtt, a "sima" milliomos réteg (felső-középosztály, szakemberek) körében hatalmas az elvándorlás. 2022-2023-ban Oroszország szenvedte el az egyik legnagyobb "milliomos-exodust" a világon, akik főleg Dubajba, Grúziába és Törökországba vitték a tőkéjüket.
2. Ukrajna: Az Oligarcha-korszak Vége?
Ukrajnában a háború nemcsak fizikailag, hanem gazdaságszerkezetileg is pusztított. A régi típusú, nehéziparra és médiabirodalmakra építő oligarchák kora leáldozóban van.
Fizikai megsemmisülés: Ukrajna leggazdagabb embereinek vagyona főleg a kelet-ukrajnai iparvidéken (Donbász) feküdt.
Politikai térvesztés: A háborús szükségállapot alatt az állam átvette az irányítást a stratégiai ágazatok felett, és a "de-oligarchizációs" törvények értelmében az oligarchák elvesztették médiabefolyásukat (pl. a tévécsatornáikat beolvasztották az egységes állami hírfolyamba vagy be kellett zárniuk).
Új gazdasági fókusz: A vagyoni átrendeződés az IT-szektor és a mezőgazdaság (még működő részei) felé tolódott el, illetve a technológiai startupok (pl. drónfejlesztés) alapítói kezdtek megerősödni, de ők még nem érik el a régi oligarchák vagyoni szintjét.
Vádemelések és letartóztatások: Több korábbi befolyásos milliárdos (pl. Ihor Kolomojszkij) ellen eljárás indult korrupció vagy csalás vádjával, vagyonukat zárolták.
Összegzés
Míg Oroszországban a háború egy "hűség alapú" vagyonkoncentrációt eredményezett (az államhoz lojálisak meggazdagodtak a nyugatiak és a "hűtlenek" kárára), addig Ukrajnában a háború "vagyondekonstrukciót" hozott, lerombolva a posztszovjet oligarchikus rendszert, de egyúttal drámaian elszegényítve az ország tőkeállományát is.
2. Az Orosz Gazdasági Elit: Reziliencia, Repatriálás és Újraelosztás
Az orosz gazdasági elit adaptációs képessége a szankciós nyomás alatt figyelemre méltó volt. A Forbes adatai szerint 2025-re az orosz milliárdosok száma 146-ra emelkedett a korábbi 125-ről, és számos oligarcha vagyona meghaladta a háború előtti szintet.
2.1. A Rendszerszintű Oligarchák („Old Guard”) Adaptációs Stratégiái
A Vlagyimir Putyin elnöksége alatt megszilárdult elit számára a háború egy bináris választást hozott: vagy teljes lojalitást vállalnak és hazahozzák tőkéjüket, vagy megpróbálnak elszakadni, kockáztatva ezzel az oroszországi eszközeik elvesztését. Azok, akik maradtak, és integrálódtak a hadigazdaságba, jelentős profitot realizáltak.
2.1.1. Vagit Alekperov (Energiaszektor)
A Lukoil alapítója a „csendes alkalmazkodás” mintapéldája. Bár a nyugati szankciók miatt formálisan lemondott a vállalat vezetéséről, tényleges befolyása és a vállalatból származó jövedelme töretlen maradt.
Vagyoni Dinamika:
Háború előtt (2021): Kb. 24,9 milliárd USD.
Jelenleg (2025/2026): Kb. 28,7 – 31,8 milliárd USD között mozog, amivel Oroszország egyik leggazdagabb embere.
Eszközportfólió Átalakulása:
Osztalékpolitika: Alekperov továbbra is a Lukoil mintegy 30%-át birtokolja. A vállalat 2024-ben rekordösszegű osztalékot fizetett, amelyből Alekperov személyes részesedése elérte a 201 milliárd rubelt (kb. 2,61 milliárd USD). Ez az összeg jelentősen meghaladta a korábbi évek kifizetéseit, jelezve, hogy a szankciók ellenére az olajexport jövedelmező maradt.
Szankciós Védekezés: Miután 2022 áprilisában az Egyesült Királyság és Ausztrália szankcionálta, Alekperov lemondott elnöki posztjáról, hogy megvédje a Lukoil operációját a másodlagos szankcióktól. Személyes vagyontárgyait, például a Galactica Super Nova jachtot, bonyolult alapítványi struktúrákba szervezte ki.
Stratégiai Visszavonulás: A Lukoil kénytelen volt eladni európai eszközeit, köztük a szicíliai ISAB finomítót, ami a tőke Oroszországba való visszaterelését (repatriálását) eredményezte.
2.1.2. Vlagyimir Potanyin (Fémipar és Pénzügy)
A Nornickel (Norilsk Nickel) főrészvényese és az Interros holding vezetője a nyugati tőke kivonulásának egyik legnagyobb nyertese. Potanyin agresszív felvásárlási stratégiával konszolidálta a pénzügyi szektort.
Vagyoni Dinamika:
Háború előtt: Kb. 27,0 milliárd USD.
Jelenleg (2025): 31,7 milliárd USD.
A "M&A Királya":
Bankpiaci Expanió: Amikor a francia Société Générale elhagyta az orosz piacot, Potanyin Interros holdingja vásárolta meg a Rosbankot. Ezt követően megszerezte a TCS Group (Tinkoff Bank) 35%-os részesedését Oleg Tyinkovtól, akit háborúellenes kijelentései miatt kényszerítettek eladásra nyomott áron.
Technológiai Diverzifikáció: 2024-2025 folyamán Potanyin érdekeltségei részt vettek a Yandex („Oroszország Google-je”) tulajdonosi szerkezetének átalakításában, miután a vállalat holland anyacége kivonult, és az alapító Arkagyij Volozs távozott. Potanyin cégei 9,95%-os részesedést szereztek a technológiai óriásban.
Szankciós Immunitás: Bár az USA és az Egyesült Királyság szankcionálta, a Nornickel globális jelentősége a palládium- és nikkelpiacon (amelyek nélkülözhetetlenek az elektromos járművekhez és a chipgyártáshoz) megvédte ipari eszközeit a teljes elszigetelődéstől.
2.1.3. Alekszej Mordasov (Acélipar)
A Szeversztal többségi tulajdonosa a háború korai szakaszában súlyos veszteségeket szenvedett, mivel vállalata erősen függött az európai exporttól, de sikeresen strukturálta át üzletmenetét a belföldi piacra.
Vagyoni Dinamika:
Háború előtt: Kb. 29,1 milliárd USD.
Jelenleg (2025): 28,6 milliárd USD.
Vagyonmentés és Családi Transzferek:
A szankciók bevezetésekor Mordasov azonnal átruházta kulcsfontosságú eszközeit, köztük a TUI utazási irodában lévő 1,4 milliárd dolláros részesedését és a Nordgold aranybányászati vállalatot feleségére, Marina Mordasovára, offshore cégeken (pl. a Brit Virgin-szigeteki Ondero Ltd-n) keresztül.
Szeversztal: A vállalat 2022-ben több mint 400 millió dolláros veszteséget könyvelt el a nyugati piacok elvesztése miatt. Azonban az orosz hadiipar és építőipar megnövekedett acéligénye miatt a cég 2024-re talpra állt, és Mordasov mintegy 201,8 milliárd rubel (2,62 milliárd USD) osztalékot vett ki a cégből, ami a legmagasabb összeg volt az orosz milliárdosok között abban az évben.
2.1.4. Leonyid Mihelszon (Gáz és Petrolkémia)
A Novatek és a Szibur főrészvényese kulcsszereplő maradt az orosz energiaszektorban, különösen az LNG (cseppfolyósított földgáz) projektek révén, amelyek kevésbé voltak kitéve a korai szankcióknak.
Vagyoni Dinamika:
Háború előtt: Kb. 24,9 milliárd USD.
Jelenleg (2025): 28,4 milliárd USD.
Stratégiai Pozíció: Mihelszon vagyona stabil maradt, köszönhetően a Novatek folyamatos gázexportjának és a Szibur dominanciájának a petrolkémiai piacon. 2024-ben ő is jelentős, 104 milliárd rubeles osztalékot realizált.
2.1.5. Andrej Melnyicsenko (Műtrágya és Szén)
Melnyicsenko esete rávilágít a „kedvezményezett tulajdonos” fogalmának jogi komplexitására a szankciós rezsimek alatt.
Vagyoni Dinamika:
Háború előtt: Kb. 18 milliárd USD.
Jelenleg: A műtrágyaárak globális emelkedése miatt vagyona becslések szerint meghaladja a 21 milliárd dollárt, bár a jogi tulajdonlás kérdéses.
A Bizalmi Vagyonkezelés (Trust) Trükk: 2022. március 8-án, egy nappal az uniós szankciók bevezetése előtt Melnyicsenko lemondott a EuroChem és a SUEK (Szibériai Szénenergia Társaság) kedvezményezetti jogáról felesége, Alekszandra Melnyicsenko javára. Ez jogi csatározásokhoz vezetett Európában, mivel az EU később a feleséget is szankcionálta.
Politikai Nyomás: Melnyicsenko az Egyesült Arab Emírségekben él. Bár megpróbált távolságot tartani a politikától, az orosz Főügyészség 2023-ban pert indított a SIBECO energetikai vállalatban lévő részesedésének államosítására korrupciós vádakkal, jelezve, hogy a külföldi tartózkodás nem nyújt teljes védelmet.
2.2. Az Új Elit: A "Háborús Haszonélvezők" és a Nyugati Eszközök Felvásárlói
A 2022 utáni időszak legfontosabb trendje az eszközök masszív transzferje a kivonuló nyugati vállalatoktól egy új, vagy korábban kevésbé prominens orosz üzleti körhöz. Ezek a tranzakciók gyakran az állam által előírt, legalább 50%-os árengedménnyel történtek, ami hatalmas vagyonnövekedést eredményezett a vevőknél.
2.2.1. Ivan Tavrin (Kismet Capital Group)
Ivan Tavrin vált az orosz piac „fődealere” a háború alatt, aki nyugati technológiai és ipari eszközöket konszolidált.
Kiemelt Akvizíciók:
Avito: 2022-ben a dél-afrikai Naspers (Prosus) tulajdonában lévő Avitót, Oroszország legnagyobb apróhirdetési oldalát vásárolta meg 2,4 milliárd dollárért.
Henkel és Fleetcor: A Kismet Capital szerezte meg a német Henkel és az amerikai Fleetcor oroszországi érdekeltségeit is.
Helyzetkép: Tavrin sokáig elkerülte a szankciókat, ami lehetővé tette számára, hogy közvetítőként lépjen fel, de 2023 végén az USA felvette a szankciós listára, ami megnehezítette további terjeszkedését. Vagyona 2024-re elérte a 4,4 milliárd dollárt.
2.2.2. Alekszandr Govor (Élelmiszeripar)
Korábban egy regionális McDonald's franchise-partner volt Szibériában, de a háború után országos jelentőségű szereplővé lépett elő.
Vagyongyarapodás: Megvásárolta a McDonald's teljes, 850 étteremből álló oroszországi hálózatát egy meg nem nevezett, de vélhetően jelképes összegért, és „Vkusno i Tochka” (Finom és Pont) néven indította újra. Bár pontos vagyona nem nyilvános, a készpénztermelő képessége és piaci részesedése drasztikusan megnőtt.
2.2.3. Az Autóipari Örökösök: Art-Finance és Avtodom
A nyugati autógyártók kivonulása után a gyártókapacitások új tulajdonosokhoz kerültek:
Art-Finance (Andrej Pavlovich): Az Avilon kereskedőházhoz köthető cég szerezte meg a Volkswagen kalugai üzemét és a Hyundai szentpétervári gyárát. Ezzel Oroszország legnagyobb autógyártó kapacitása felett rendelkeznek.
Avtodom: Megvásárolta a Mercedes-Benz oroszországi eszközeit, beleértve az eszipovói üzemet. A szerződések visszavásárlási opciókat is tartalmazhatnak, de a jelenlegi geopolitikai helyzetben ezek érvényesítése valószínűtlen.
3. Az Orosz Állam Ellentámadása: Nacionalizáció és "Deprivatizáció" (2023–2026)
A 2023 és 2026 közötti időszak egyik legfontosabb jogi és gazdasági fejleménye az orosz Főügyészség által indított „deprivatizációs” kampány. Ez nem a szocialista tervgazdaság visszaállítása, hanem a stratégiai eszközök visszavétele a „hűtlen” oligarcháktól és átadása az államnak vagy lojális új tulajdonosoknak.
3.1. Jogi Hivatkozási Alapok
Az ügyészség három fő érvrendszert használ a vagyonelkobzásokhoz:
Illegális Privatizáció: A vádak szerint az 1990-es években történt privatizációk során a regionális hatóságok jogtalanul adtak el szövetségi tulajdont. Ez a jogi érv évtizedes tranzakciókat tesz semmissé.
Korrupcióellenes Törvények: Ha a tulajdonos korábban közhivatalnok volt (pl. parlamenti képviselő), és üzleti tevékenységet folytatott, az eszközeit illegális jövedelemnek tekintik.
Nemzetbiztonsági Kockázat („Barátságtalan Tevékenység”): Ha a tulajdonos külföldön él, vagy feltételezhetően támogatja az ukrán fegyveres erőket, az eszközöket „stratégiai szabotázs” címén lefoglalják.
3.2. Kiemelt Államosítási Ügyek
A következő táblázat összefoglalja a legjelentősebb államosítási eseteket, amelyek átrendezték az orosz tulajdonosi szerkezetet:
3.3. A Hadiipar Központosítása
Igor Krasznov főügyész 2024-es jelentése szerint 2023 óta 15 stratégiai hadiipari vállalatot (összértékük meghaladja a 333 milliárd rubelt) vettek vissza állami tulajdonba, mivel azok "jogellenesen kerültek magánkézbe" és külföldi befolyás alá kerültek. Ez a lépés a hadigazdaság közvetlen állami irányításának megerősítését szolgálja.
4. Az Ukrán Gazdasági Elit: Az Oligarchikus Rendszer Eroziója és Túlélési Harc
Az ukrán oligarchák helyzete drámaian eltér orosz kollégáikétól. A háború fizikai pusztítása, a logisztikai blokádok és a kijevi kormány "de-oligarchizációs" politikája együttesen 20-50%-os vagyonvesztést okoztak. Az ukrán elit elveszítette politikai befolyását ("kingmaker" státuszát), és a puszta gazdasági túlélésért küzd.
4.1. Rinat Ahmetov: Egy Ipari Birodalom Lerombolása
Rinat Ahmetov, Ukrajna leggazdagabb embere, a háború legnagyobb gazdasági áldozata. Vagyona, amely a Donbász ipari régiójára épült, közvetlen tüzérségi tűz alá került.
Vagyoni Dinamika:
Háború előtt (2021): Kb. 13,7 milliárd USD.
Jelenleg (2025): Kb. 7,9 milliárd USD.
Veszteséglista:
Mariupol: Az Azovsztal és az Iljics Vasmű teljes megsemmisülése és orosz megszállása Ahmetov két legfontosabb kohászati eszközét törölte el. Az SCM Csoport becslése szerint ezen üzemek háború előtti kapitalizációja meghaladta a 10 milliárd dollárt.
Energia (DTEK): Energetikai vállalata, a DTEK, az orosz rakétatámadások elsődleges célpontja. A hálózat helyreállítása folyamatos, hatalmas tőkeigényű feladat, ami felemészti a profitot.
Stratégiai Fordulat: Ahmetov "patrióta" álláspontra helyezkedett. Minden kapcsolatot megszakított Oroszországgal, kijelentve, hogy egyetlen SCM-vállalat sem működhet orosz megszállás alatt. Nemzetközi választottbírósági eljárást indított Oroszország ellen 17–20 milliárd dolláros kártérítésért, és több százmillió dollárral támogatja az ukrán hadsereget (Zelensky-díj, "Acélfront" kezdeményezés).
4.2. Ihor Kolomojszkij: A Büntetlenség Korszakának Vége
Egykor Ukrajna egyik legbefolyásosabb embere, aki kulcsszerepet játszott Volodimir Zelenszkij elnökké választásában, mára elveszítette vagyonát és szabadságát.
Vagyoni Dinamika:
Háború előtt: Kb. 1,8 milliárd USD.
Jelenleg: Kb. 835–940 millió USD (egyes becslések szerint már nem dollármilliárdos).
Államosítás: 2022 novemberében az ukrán állam a hadiállapotra hivatkozva államosította az Ukrnafta (olajkitermelés) és az Ukrtatnafta (finomítás) vállalatokat, amelyekben Kolomojszkij kisebbségi, de ellenőrző befolyással bírt. Ezeket az eszközöket a Védelmi Minisztérium vette át.
Jogi Státusz: 2025-ben Kolomojszkij továbbra is előzetes letartóztatásban van Kijevben. A vádak szerint 2013 és 2020 között több mint 500 millió hrivnyát mosott tisztára, és a PrivatBankból (melyet még 2016-ban államosítottak) több milliárd dollárt sikkasztott el.
4.3. Kosztyantin Zsevago: Két Tűz Között
A Ferrexpo (vasércpellet-gyártó) tulajdonosa egyszerre küzd az orosz hadsereggel és az ukrán igazságszolgáltatással.
Vagyoni Dinamika:
Háború előtt: Kb. 2,4 milliárd USD.
Jelenleg: Kb. 1,2 milliárd USD.
Működési Krízis: A Ferrexpo poltavai üzemeinek termelését rendszeresen le kell állítani az energiaellátás hiánya miatt (legutóbb 2026 januárjában). A fekete-tengeri kikötők blokádja miatt a vállalat drága vasúti logisztikára kényszerült.
Államosítási Fenyegetés: 2025 elején a kijevi Pecserszkij Kerületi Bíróság elrendelte a Poltava Mining (a Ferrexpo legfőbb eszköze) 49,5%-ának átadását az ARMA (Vagyonvisszaszerzési Ügynökség) részére. A vállalat vitatja a döntést, mondván, hogy a részvények egy svájci entitás (Ferrexpo AG) tulajdonában vannak, nem Zsevago személyes nevén, de a nyomás hatalmas.
4.4. Vagyim Novinszkij: A Vallási és Szankciós Csapda
Novinszkij, Ahmetov korábbi partnere a Metinvestben, orosz származása és az Orosz Ortodox Egyházzal (UOC) való szoros kapcsolata miatt vált célponttá.
Vagyoni Dinamika:
Háború előtt: Kb. 3,5 milliárd USD.
Jelenleg: Kb. 1,2 milliárd USD.
Eszközlefoglalások: 2023-ban az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SBU) lefoglalta Novinszkij Smart Holding nevű cégcsoportjának 10,5 milliárd hrivnya (kb. 260 millió euró) értékű eszközeit, köztük gázmezőket és a kijevi Hotel parkot. Novinszkij ellen büntetőeljárás folyik "agresszor állam segítése" miatt. Jelenleg külföldön tartózkodik, eszközeit ciprusi vagyonkezelőkbe próbálta menekíteni, de ezeket az ukrán állam nem ismeri el.
4.5. Petro Porosenko: A Politikai Túlélő
A korábbi elnök és a Roshen édesipari birodalom tulajdonosa szintén jelentős veszteségeket szenvedett, de vagyona stabilabb lábakon áll, mint az ipari oligarcháké.
Vagyoni Dinamika:
Háború előtt: Kb. 1,6 milliárd USD.
Jelenleg: Kb. 1,8 milliárd USD.
Helyzetkép: Oroszország 2024-ben végleg államosította a Roshen lipecki gyárát, amelyet Porosenko már évek óta nem tudott értékesíteni. Magyarországi (Bonbonetti) gyárának bezárása további racionalizálást jelez. Porosenko aktív maradt a politikában és a hadsereg támogatásában, ami bizonyos fokú védelmet nyújt számára a belső leszámolásokkal szemben.
5. A Túlélők: Agrárbárók és Technológiai Alkalmazkodás
Míg a nehézipar összeomlott, az ukrán mezőgazdasági szektor, bár sérülten, de alkalmazkodott.
Andrij Verevszkij (Kernel): A világ legnagyobb napraforgóolaj-gyártója. Bár 2025 decemberében egy orosz dróntámadás megrongálta a cég csornomorszki tárolóit, a Kernel sikeresen állította át logisztikáját a dunai kikötőkre és a vasútra. Verevszkij vagyona kb. 1,4 milliárd USD, és a cég EBITDA-ja a háború ellenére pozitív maradt.
Jurij Koszjuk (MHP): Az MHP (baromfitenyésztés) "kulináris vállalattá" alakul át, hogy növelje a hozzáadott értéket. A cég logisztikai vállalatokat (KTL Ukraine) vásárolt fel, hogy vertikálisan integrálja az exportfolyamatokat, megkerülve a kikötői blokádok okozta fennakadásokat.
Viktor Pincsuk (Interpipe): Pincsuk vagyona nőtt a háború alatt (kb. 3,2 milliárd USD), köszönhetően annak, hogy az Interpipe csöveit és vasúti kerekeit globális piacokon értékesíti, és termelése kevésbé volt kitéve a közvetlen frontvonali harcoknak, mint Ahmetov üzemei. Pincsuk aktív „filantróp diplomáciát” folytat a Nyugattal, ami erősíti pozícióit.
6. Vagyonértékelési Adatok és Összehasonlító Táblázatok
1. Táblázat: Top Orosz Oligarchák – Vagyon és Státusz Összehasonlítás
Források: Forbes
2. Táblázat: Top Ukrán Oligarchák – Vagyon és Státusz Összehasonlítás
Források: Forbes Ukraine
7. Konklúzió és Jövőkép
A 2022–2026 közötti időszak adatai alapján a posztszovjet gazdasági elit két, egymással ellentétes irányba tartó pályára állt.
Oroszországban egy újraelosztó államkapitalizmus (State Capitalism 2.0) jött létre. A „szolgáló nemesség” felemelkedése és az „elidegenedett” oligarchák (mint például a Yandex-alapító Volozs vagy a Tinkoff-alapító Tyinkov) kiszorítása azt jelzi, hogy a vagyon biztonsága többé nem a tulajdonjogon, hanem a politikai lojalitáson alapul. A nyugati szankciók, paradox módon, segítették a Kremlt a tőke hazaterelésében: a milliárdosok kénytelenek Oroszországban befektetni, mivel Nyugaton vagyonuk befagyasztásával néznek szembe. Ez a tőkebeáramlás, párosulva a hadiipari kiadásokkal, fenntartja az elit gazdasági erejét, miközben politikai autonómiájukat nullára csökkenti.
Ukrajnában a háború elvégezte azt a de-oligarchizációt, amit a törvényhozás évekig nem tudott. A stratégiai iparágak (energia, olaj) állami kontroll alá vétele a hadiállapot idején visszafordíthatatlan folyamatnak tűnik. Az ukrán nagytőkések jövője bizonytalan: már nem „királycsinálók”, hanem a túlélésért küzdő nagyvállalkozók, akiknek sorsa elválaszthatatlan az ország katonai védelmétől és a nyugati segélyekkel újjáépülő infrastruktúrától. A klasszikus oligarchikus modell – amely a média, a politika és az ipar összefonódásán alapult – megszűnt létezni, helyét egy államközpontú, biztonsági fókuszú gazdaságszerkezet veszi át.
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése