Az Szabad Demokraták Szövetsége ( SZDSZ ) Aktív és Korábbi Elitjének Vagyoni Portfóliója valósága

1. Bevezetés: A posztkommunista és a liberális pártelit történelmi kontextusa

A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) a magyarországi rendszerváltás egyik legmeghatározóbb, strukturális értelemben leginkább beágyazott politikai formációja volt. Az SZDSZ nem csupán egy politikai formáció volt, hanem a posztkommunista magyar értelmiségi, gazdasági és kulturális elit egyik legfőbb gyűjtőmedencéje. A párt belső struktúrája már a kezdetektől fogva heterogén volt: magában foglalta a demokratikus ellenzékből érkező emberi jogi, szociológus-filozófus értelmiségieket (mint Kis János, Magyar Bálint, Haraszti Miklós, Pető Iván), valamint a pragmatikus, piacpárti technokrata-közgazdász vonalat (mint Bauer Tamás, Csillag István, Kóka János).

A korábbi pártvezérkar, a miniszterek és a meghatározó háttéremberek eltérő, de egyaránt rendkívül tudatos túlélési stratégiákat választottak. Voltak, akik a versenyszférában, a nagytőkés vállalati környezetben építettek fel új birodalmakat; mások kutatóintézetekbe, alapítványokba, úgynevezett "think-tank" tranzitzónákba vonultak vissza; ismét mások pedig új pártokat alapítottak (Magyar Liberális Párt, Szabadelvű Polgári Egyesület), vagy a már meglévő új ellenzéki erőkbe (Demokratikus Koalíció, LMP, Momentum, legutóbb pedig a Tisza Párt) integrálódtak.

2. Az elit-túlélés elméleti keretei: Tőkekonverzió és hálózati stabilitás

Az SZDSZ esetében a pártból való kilépések nem 2010-ben kezdődtek. Ekkor a párt alapító atyjai és morális iránytűi, Kis János és Hack Péter tiltakozásul kiléptek a pártból. Később Wekler Ferenc gazdasági ügyei miatt Eörsi István hagyta el a formációt.

A párt 2010-es végső felbomlásakor az elit tagjai előtt három markáns út állt:

1. A gazdasági-technokrata út: A miniszteri és államtitkári tapasztalatok, a privatizációs és deregulációs ismeretek közvetlen készpénzre váltása a hazai és nemzetközi versenyszférában (Kóka János, Csillag István, Eörsi Mátyás).

2. Az inkubátor és értelmiségi út: A politikai és elemzői tudás átmentése NGO-kba, alapítványokba, kutatóintézetekbe, ahol az állami és nemzetközi támogatások stabil jövedelmet biztosítanak (Horn Gábor, Fodor Gábor, Magyar Bálint).

3. A politikai tranzit út: Új pártok (MLP, SZPE) alapítása, vagy becsatlakozás a túlélő baloldali hálózatokba (DK), hogy a parlamenti jelenlét és az állami párttámogatás biztosított maradjon (Bősz Anett, Bauer Tamás, Sándor Klára).

A következőkben ezeket az utakat és a hozzájuk kapcsolódó vagyoni és jövedelmi portfóliókat elemezzük mélységében.

3. A technokrata-gazdasági szárny vagyoni portfóliója: A nagytőke és a versenyszféra

A párt gazdasági miniszterei olyan egyedülálló kapcsolati tőkére, makrogazdasági átlátásra és szabályozási ismeretekre tettek szert, amely a magánszektorban kiemelkedő pénzügyi hozamot biztosított számukra a politikából való távozásuk után is.

3.1. Kóka János üzleti birodalma: Informatikától a magánegészségügyi expanzióig

Kóka János pályafutása a poszt-politikai tőkekonverzió archetipikus, leginkább sikeres példája. A politikából való 2010-es végleges távozása után szinte azonnal, zökkenőmentesen tért vissza a vállalati szektorba, immár mint informatikai nagytőkés, vezérigazgató és pénzügyi befektető. Kóka jövedelmi portfóliója a 2010-es évektől kezdve két masszív gazdasági pillérre támaszkodott: a nemzetközi szinten terjeszkedő fintech (pénzügyi technológia) szektorra, az elmúlt években pedig egyre hangsúlyosabban a hazai magánegészségügyre.

A fintech szektorban Kóka 2011-től a Cellum Global Zrt. elnök-vezérigazgatójaként jelentős nemzetközi terjeszkedést vezényelt le. A vállalat – amely a mobilfizetési megoldások terén innovátorként lépett fel, és korábban a MasterCarddal is fejlesztett közös applikációt – komoly intézményi befektetéseket vonzott be. Kóka irányítása alatt a cégcsoport 2011 szeptemberében kockázati tőkeprogram-szerződést kötött az OTP csoporthoz tartozó PortfoLion Zrt.-vel. Ez a lépés stratégiai szintű beágyazottságot jelez a legfelsőbb magyar banki szférába, ami azt bizonyítja, hogy a volt miniszter politikai múltja nem jelentett akadályt, sőt, valószínűleg előnyt jelentett a nagytőkés tárgyalások során. A nemzetközi portfólió részeként Kóka a Cellum Bulgaria igazgatóságának elnöke is lett (2012-től), valamint a bolgár Corpbankkal közös leányvállalatot hozott létre.

A politikai hálózatok gazdasági átmentésére utal az a tény is, hogy a Cellum menedzsmentjében más egykori állami tisztviselők is feltűntek. Jó példa erre Garamhegyi Ábel, aki Kóka minisztersége alatt (2004-2009 között) helyettes államtitkár volt, majd Bajnai Gordon alatt külgazdaságért felelős kormánybiztos, később pedig a Cellum vezérigazgató-helyettese lett. Ugyancsak a Cellum pénzügyi vezetői székét (CFO) foglalta el egy időben olyan szakember, aki 2005 és 2008 között a Pénzügyminisztérium főigazgatója és államtitkára volt.

A vagyonfelhalmozás másik, jelenleg talán még dinamikusabban növekvő és jövedelmezőbb ága a magánegészségügy. Kóka János a Doktor24 cégcsoport társalapítója és igazgatósági elnöke. A cégcsoport 10 millió eurós befektetői megállapodást írt alá két európai tőkealappal, ami hatalmas likviditást biztosított a terjeszkedéshez. l. Bár a vállalat a vizsgált bázisévben masszív profitot (221 millió forint) termelt, az osztalék kivétele helyett a visszaforgatás és az expanzió a jellemző üzleti stratégia. Kóka János nyíltan deklarált célja, hogy a cégcsoportot három éven belül (várhatóan 2027-2028 körül) tőzsdére (IPO) vigyék, ami a jelenlegi tulajdonosi részesedések drasztikus felértékelődését és a portfólió sokszorozódását fogja eredményezni.3.2. Csillag István és Kovács Kálmán: Gazdasági tanácsadás és makroszintű befolyás

Csillag István, a Medgyessy-kormány gazdasági és közlekedési minisztere (2002–2004), az SZDSZ neoliberális gazdaságpolitikájának egyik legkarakteresebb ideológusa volt. Aktív politikai karrierje után a gazdasági tanácsadás és a tudományos-publicisztikai véleményformálás útját választotta. Már minisztersége előtt és után is komoly üzleti érdekeltségekkel rendelkezett; nevét a Gesztenye 2000 Tanácsadó Kft.-vel hozták összefüggésbe a vagyonnyilatkozati és cégadatbázisok alapján. Csillag jelenlegi vagyonosodása és befolyása elsősorban a makrogazdasági elemzésekből, szakértői tanácsadásból és a könyvkiadásból származik.

Rendszeresen publikál (például a Külgazdaság és a Mozgó Világ hasábjain), gazdaságpolitikai esszéiben élesen kritizálja a 2010 utáni kormányzati berendezkedést. retorikának minősítettek. Ez a retorika jelzi, hogy az egykori SZDSZ-elit egy része továbbra is aktívan gondolkodik az állami vagyonpolitika újbóli radikális átrendezésében.

Kovács Kálmán, az informatikai és hírközlési miniszter (2002–2006) szintén a szellemi és szakértői tőkekonverzió útját választotta. Bár a 2000-es években minisztertársaihoz hasonlóan ő is rendelkezett tanácsadócégi érdekeltségekkel (pl. a Gesztenye 2000 Tanácsadó Kft. környékén őt is említették), az aktív politizálás után elsősorban a felsőoktatásban, a tudományszervezésben és az űrkutatás menedzsmentjében helyezkedett el. Magyar Űrkutatási Tanács elnökeként és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) szakmai holdudvarában megmaradt befolyása mutatja, hogy a speciális, technokrata tudás (informatika, űrkutatás) kevésbé kitett a politikai ciklusok változásainak, és stabil állami-akadémiai jövedelmet biztosít a rendszerváltásokon átívelően is.

3.3. Összegző áttekintés: Az üzleti és szakértői portfóliók

Politikus Neve	Korábbi SZDSZ-es / Kormányzati Pozíció	Jelenlegi / Poszt-politikai Domináns Szektor	Kiemelt Érdekeltség / Intézmény	Vagyonosodási és Túlélési Modell
Kóka János	Pártelnök, Gazdasági miniszter	Magánegészségügy, Fintech	Cellum Global Zrt., Doktor24	Kockázati tőkebevonás, akvizíciók, nagyvállalati vezérigazgatói jövedelmek, tervezett IPO.
Csillag István	Gazdasági miniszter	Gazdasági tanácsadás, Elemzés	Gesztenye 2000 Kft., Publicisztika	Szakértői díjak, makrogazdasági tanácsadás, publikációs honoráriumok.
Kovács Kálmán	Informatikai miniszter	Felsőoktatás, Űrkutatás	BME, Űrkutatási Tudományos Tanács	Egyetemi fizetések, állami bizottsági és szakértői tiszteletdíjak.
Persányi Miklós	Környezetvédelmi miniszter	Intézményvezetés (nyugdíjazásig)	Fővárosi Állatkert	Kiemelt állami/önkormányzati felsővezetői jövedelem. Visszatérés a szakmába.

4. Az intézményesült intellektuális és hálózati tőke: Think-tankek, kutatóintézetek és NGO-k

A versenyszféra mellett az SZDSZ egykori elitjének másik legfontosabb "parkolópályája" a civil szféra, azon belül is az elemzőintézetek (think-tankek), alapítványok és politikai kutatóintézetek világa.

4.1. Horn Gábor és a Republikon Intézet: A háttérhatalom intézményesülése

Horn Gábor, aki az SZDSZ legbefolyásosabb háttérembere, kampányfőnöke (2002–2009) és a Miniszterelnöki Hivatal koordinációs államtitkára volt, a párt 2010-es megszűnése után a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnökeként és a Republikon Intézet vezető elemzőjeként pozicionálta újra magát.

A Republikon gazdálkodása A legfrissebb adatok szerint a 2024-es évben a bevételük már jócskán meghaladta a 100 millió forintot.

Horn Gábor személyes vagyoni helyzetéről a nyilvánosság a sajtóhírekből értesülhetett: a tudósítások szerint a volt politikus Rózsadombon él, és nagy értékű gépjárművet (egy Audi Q7 terepjárót, amelyet épp a Bige Lászlónál tett látogatása után tört össze egy balesetben) használ. Ez a hálózat bizonyítja, hogy egy jól pozicionált think-tank felépítése miként képes a politikai mandátum elvesztése után is stabil, sőt növekvő anyagi bázist és politikai-stratégiai befolyást generálni tulajdonos-vezetőinek.

4.2. Fodor Gábor és a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet (KRKI)

Fodor Gábor politikai és gazdasági íve a rendszerváltás óta a magyar politika egyik legváltozatosabb karrierje.

A KRKI deklarált filozófiája, hogy a hagyományos európai liberális értékrendet szem előtt tartva, de a közép-európai országok történelmi sajátosságait figyelembe véve kutassa és elemezze a rendszerváltás eseményeit és annak jelenkori hatásait. A finanszírozási háttér a nyilvánosság számára jelentős részben homályos:

Fodor az intézményvezetés mellett egyetemi oktatóként is tevékenykedik, és időszakonként közéleti műsorokban (pl. Heti TV, ATV, Partizán) szerepel elemzőként. A KRKI projekt összességében a hosszú évtizedek alatt felhalmozott politikai tőke csendes, konfliktusmentes lezárásának és egy kényelmes, intézményesült értelmiségi visszavonulásnak a klasszikus eszköze.

4.3. Magyar Bálint és az „akadémiai ellenzékiség” jövedelmezősége

Az SZDSZ egyik legbefolyásosabb alapítója és ideológusa, az elsők között, 2009-ben lépett ki a pártból (Sándor Klárával egy időben), miután felismerte a formáció politikai menthetetlenségét. Vvisszatért eredeti, szociológusi szakmájához, és a politikai tapasztalatait intellektuális termékké alakította.

A legnagyobb poszt-politikai és egyben egzisztenciális sikert a „posztkommunista maffiaállam” (Magyar polip) fogalmának és elméleti keretrendszerének megalkotásával érte el a 2010-es évek elején.

Magyar Bálint ebből a szellemi termékből jelentős bevételeket (könyveladások belföldön és külföldön, egyetemi előadások honoráriumai, nemzetközi kutatási grantok) tudott generálni. Magyar vagyoni stabilitása így az akadémiai tőke globális értékesítéséből fakad. Ez sokkal stabilabb, függetlenebb és morálisan támadhatatlanabb pozíciót biztosít számára az ellenzéki térfélen, mint a hazai, kiszolgáltatott pártfinanszírozási rendszerek.

4.4. Gusztos Péter: Váltás a társadalmi vállalkozások (Social Enterprise) felé

Gusztos Péter korábbi SZDSZ-es országgyűlési képviselő, a liberális ifjúság (Új Generáció) egykori arca teljesen más utat választott a politikai karrier 2010-es lezárása után. Kilépve a toxikussá vált napi pártpolitikából, a civil szférában és a „social entrepreneurship” (társadalmi vállalkozás) területén kamatoztatta PR és szervezői készségeit. Volt feleségével, Kovács Patrícia színésznővel közösen alapították meg a SUHANJ! Alapítványt.

Az alapítvány sérült és fogyatékkal élő emberek integrációjával, sportolásának támogatásával foglalkozik. Ez a váltás kiválóan példázza a politikai kommunikációs tőke átalakítását társadalmilag hasznos, magas presztízsű, és anyagilag is fenntartható civil kezdeményezéssé.

Kuncze Gábor – aki 1990 és 2010 között öt egymást követő ciklusban nyert egyéni mandátumot Szigetszentmiklóson, ami egyedülálló a magyar parlamentarizmusban – a visszavonulása után a média területén monetizálta megmaradt politikai ismertségét és népszerűségét. A Klubrádió műsorvezetőjeként, valamint az ATV állandó vendégeként és kommentátoraként tevékenykedett. Vagyona és jövedelme a média-honoráriumokból, valamint a még 1990 előtti (építőipari és gazdasági vezetői) múltjából származó megtakarításaiból, nyugdíjából származik.

Sándor Klára, az SZDSZ egykori ügyvivője és oktatáspolitikusa, visszatért az egyetemi szférába. Nyelvészként, szociolingvistaként és turkológusként egyetemi tanári pozíciót tölt be a Szegedi Tudományegyetemen. Számára az MTA doktori cím és az akadémiai pálya jelentette a biztos jövedelmi bázist és a társadalmi presztízs megőrzését a politikai viharok elültével.

Bauer Tamás: Az SZDSZ egyik alapítója, a demokratikus ellenzék egykori meghatározó közgazdásza, aki 2007-ben éppen a pártvezetés gazdaságpolitikájával való elégedetlensége miatt hagyta el az SZDSZ-t, 2011 és 2014 között a DK alelnökeként tért vissza a nagypolitikába. Bár vagyoni helyzetéről kevés a publikus adat, Bauer a Frankfurti Egyetem professzoraként (1988-tól az összehasonlító gazdaságtan tanszékén), valamint az MTA kutatójaként felhalmozott nemzetközi akadémiai tőkéje stabil egzisztenciális hátteret nyújtott számára.

Eörsi Mátyás: Az SZDSZ egyik legismertebb és legkonfrontatívabb politikusa, egykori külügyi államtitkár 2012-ben csatlakozott a DK-hoz. Eörsi Mátyás vagyona masszív privát szférabeli alapokon nyugszik: már 1987-ben ő alapította meg az ország első nemzetközi kereskedelemre szakosodott magánügyvédi irodáját. A politikába egy "már befutott, egzisztenciálisan független" ügyvédként érkezett, és sikeres ügyvédi karrierje a politikán kívül is folyamatos, igen magas jövedelmet generált számára. Vagyoni stabilitását jelzi, hogy a DK-s politizálása mellett is megtartotta nemzetközi befolyását; a sajtóban komoly vihart kavart, amikor a NER-rel szemben élesen kritikus Eörsit 2016-ban éppen Szijjártó Péter külügyminiszter jelölte egy nemzetközi (Demokráciák Közössége) pozícióra. Ez a jelenség rávilágít az elitkoherenciára: a színfalak előtti ideológiai harcok ellenére a külpolitikai és gazdasági mélystruktúrákban pragmatikus alkuk köttetnek a régi és az új elit között.

Bősz Anett vagyoni dinamikája: Az ifjabb generációhoz tartozó Bősz Anett karrierje a klasszikus politikai professzionalizálódás és vagyonosodás modern példája. Vagyongyarapodása pontosan lekövethető az Országgyűlésnek és a Fővárosi Önkormányzatnak leadott nyilatkozatokból. 2019 elején még kifejezetten szerény vagyonnal rendelkezett: ingatlan nem volt a nevén, egy használt Toyota Priust birtokolt, bankszámláján mindössze 2,2 millió forint (forint és euró vegyesen) pihent, és jelentős (félmillió forintos) diákhitel-tartozása volt A DK-ba való belépése és a főpolgármester-helyettesi pozíció megszerzése után azonban megindult a tőkefelhalmozás. A 2024-es vagyonnyilatkozatok alapján (amelyeket férjével, Csőzik László érdi polgármesterrel közösen is vizsgáltak) 2020-ban 1/5 részben tulajdonosa lett egy érdi, 1003 négyzetméteres telken fekvő, 176 négyzetméteres luxus lakóháznak, amelynek teljes vételára 48,8 millió forint volt. Megtakarításai is nőttek: közel 2 millió forint értékű állampapír-portfólióval, félmillió forint készpénzzel és folyószámla-egyenleggel rendelkezett, miközben hiteltartozása elenyészővé vált. Ez a vagyoni ív – a stabil felső-középosztálybeli, magas szintű politikai-adminisztratív fizetésből történő biztonsági felhalmozás tipikus esete.

6. Pártváltók, függetlenek és az „örök feljelentő”: Alternatív túlélési stratégiák

A klasszikus túlélési utak (üzleti szféra, akadémiai közeg, tranzit-pártok) mellett az egykori SZDSZ-hez köthető, vagy a kormánypárti sajtó által a poszt-liberális ellenzéki térfélhez sorolt politikusok között más egyéni karrierutak is megfigyelhetők. Ide tartoznak a korai pártváltók, akik idejekorán csatlakoztak a későbbi kormánypártokhoz, a pártot a végnapokban elhagyó függetlenek, valamint a poszt-2010-es rendszer legkonfrontatívabb, alternatív finanszírozású figurái.

Az alábbi táblázat három markánsan eltérő, de a politikai túlélés szempontjából egyaránt tanulságos életutat foglal össze:

Név	Eredeti politikai háttér	Pályaív / Pártváltás	Jelenlegi vagyoni és jövedelmi bázis
Horváth László	SZDSZ (1990–1992)	Az SZDSZ listájáról jutott a Parlamentbe 1990-ben, de 1992-ben átlépett a Fideszbe. Jelenleg kormánypárti országgyűlési képviselő és drogellenes kormánybiztos.	Stabil felső-középosztálybeli vagyon: 50%-os tulajdonosa egy egri és egy kisfüzesi családi háznak, kiterjedt földterületekkel és telkekkel rendelkezik, valamint 13 millió forintot tart állampapírban.
Gulyás József	SZDSZ (1988–2009)	A párt alapító tagja, aki 2009 novemberében kilépett az SZDSZ-ből és a frakcióból is, a 2010-es választásokig független képviselőként dolgozott. Visszavonult a pártpolitikától.	A versenyszférában helyezkedett el, jelenleg kommunikációs tanácsadóként tevékenykedik, a civil szférából biztosítva jövedelmét.
			ik.

Demszky Gábor: Budapest húsz éven át regnáló főpolgármestere (1990–2010), a demokratikus ellenzék egykori szamizdat-kiadója a 2010-es választási vereség után teljesen és véglegesen kivonult a pártpolitikából. 2011-ben, 58 évesen előrehozott nyugdíjba vonult, és azóta is "egyszerű nyugdíjasként" definiálja önmagát. Demszky vagyoni helyzete folyamatos találgatások tárgya volt a sajtóban. Jelenleg Budakeszin él (2014-es hazatérése után, miután éveket töltött Berlinben és Washingtonban). Vagyoni portfóliójának legismertebb, leginkább kritizált eleme a horvátországi (isztriai) villája volt, valamint a luxusterepjárók használata. Bevételi forrásait az elmúlt másfél évtizedben a (feltehetően magas összegű) nyugdíja, valamint több önéletrajzi ihletésű könyvének (pl. Elveszett szabadság, A visszakapcsolt diktafon, Keleti éden) honoráriumai alkották. 2020-ban Budapest díszpolgárává avatták, ami a szimbolikus kulturális tőkéjének rehabilitálását jelentette az új ellenzéki városvezetés részéről.

Szent-Iványi István: Az egykori külügyi államtitkár (1994–1997) és EP-képviselő (2004–2009) a diplomáciai és külpolitikai szakértelmét váltotta stabil egzisztenciára. A 2010-es kormányváltás után – ami mutatja, hogy a külügyi adminisztráció mélyrétegeiben megmaradt a szaktudás iránti igény – egészen 2015-ig Magyarország szlovéniai nagyköveteként szolgált. Diplomáciai karrierje után a felsőoktatásban helyezkedett el, a Kodolányi János Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok tanszékvezetője lett, könyveket publikál a magyar külpolitikáról, és a Connect Europe elnökeként civil-diplomáciai projekteket irányít. Vagyonosodása a magas presztízsű diplomáciai (deviza) fizetésekből és egyetemi jövedelmekből származó stabil, elit háttérre épül.

9. Konklúzió: A hálózati elit-tőke elpusztíthatatlansága

A Szabad Demokraták Szövetsége egykori elitjének 2010 utáni sorsát vizsgáló kutatás egyértelműen bizonyítja, hogy a párt intézményes megsemmisülése nem járt együtt az azt alkotó elit társadalmi, gazdasági vagy intellektuális bukásával. A politikusok kivételes adaptációs képességről tettek tanúbizonyságot, és sikeres, sokrétű diverzifikációs stratégiát hajtottak végre vagyonuk és befolyásuk átmentése érdekében.

Az adatok elemzése alapján a poszt-politikai tőkekonverzió az alábbi, jól elkülöníthető struktúrákban valósult meg:

Túlélési Modell	Konverziós Csatorna	Képviselő Példák	Finanszírozási / Vagyoni Bázis
A Nagytőkés	Átmenet a versenyszférába, cégvezetésbe.	Kóka János, Eörsi Mátyás	Kockázati tőke, IPO (Doktor24), nemzetközi ügyvédi praxis, nagyvállalati profit.
A Háttérember	Think-tankek, NGO-k, Alapítványok alapítása.	Horn Gábor, Fodor Gábor, Gusztos Péter	EU-s grantok (CERV), állami/önkormányzati megbízások, privát (oligarcha) adományok, társadalmi vállalkozási bevételek.
Az Akadémikus	Visszatérés az egyetemi, tudományos és elemzői szférába.	Magyar Bálint, Csillag István, Sándor Klára, Kovács Kálmán	Könyveladások, egyetemi oktatói bérek, nemzetközi kutatási pénzek, állami szakértői díjak.
A Tranzit-utazó	Mikro-pártok alapítása, majd integráció nagyobb pártokba (DK).	Bősz Anett, Bauer Tamás	Állami párt- és frakciófinanszírozás, önkormányzati pozíciók, képviselői jövedelmek ingatlanba fektetése.

A kutatás rávilágít a modern kelet-közép-európai demokráciák egyik legfontosabb szociológiai törvényszerűségére: az elit hálózati tőkéje felülírja a politikai intézmények pusztulását. A miniszteri székekből kieső politikusok a felhalmozott kapcsolati és tudástőkét felhasználva zökkenőmentesen integrálódtak a gazdasági (magánegészségügy, fintech), a civil (Republikon, KRKI) vagy az egyetemi (MTA, egyetemek) elitbe. Vagyoni bázisuk – amely ingatlanokban, részvénycsomagokban, cégtulajdonokban, alapítványi tiszteletdíjakban és akadémiai presztízsben testesül meg – megmaradt, sőt sok esetben jelentősen gyarapodott az elmúlt évtizedben.

Bár közvetlen politikai befolyásuk a törvényhozásban marginálissá vált, hatalmukat ma már nem a szavazatmaximalizálás, hanem a tőkeerejük, a szakértői hálózataik, és a más ellenzéki formációkra (akár a Tisza Pártra) gyakorolt indirekt – a háttérben zajló – ideológiai hatásuk révén gyakorolják. A magyar posztkommunista liberális elit története ezáltal nem egy párt bukásának, hanem egy jól beágyazott hálózat formaváltásának és gazdasági-intellektuális túlélésének páratlan esettanulmánya.