Tengeri nukleáris és katonai balesetek Mítosz PR Valóság

 

Tengeri nukleáris és katonai balesetek 

Készítette : Borsi Miklós

Kronologikus eseménylista

• 1960. június 4. (USS Sargo – USA)

  A Pearl Harbor-i bázison (Hawaii) egy robbanást követően tűz üt ki a nukleáris meghajtású tengeralattjárón. A tüzet az éppen feltöltés alatt álló nagynyomású oxigénrendszer táplálta, két torpedó is felrobbant. A katasztrófa eszkalációját megelőzendő a hajót szándékosan elsüllyesztették a kikötőben. Később kiemelték, a javítása három hónapot vett igénybe.

• 1961. július 4. (K–19 – Szovjetunió)

  Az első szovjet ballisztikus rakétahordozó atom-tengeralattjáró reaktorának hűtőrendszere meghibásodott (szivárgás és nyomásesés). A fellépő súlyos radioaktív szennyezés és a reaktormag leolvadásának veszélye miatt a legénységet evakuálták, a hajót hazavontatták. A rekeszeket teljesen cserélni kellett; a balesetben (és a sugármentesítésben) részt vevő tengerészek közül sokan életüket vesztették.

• 1962. június (K–3 „Leninszkij Komszomol” – Szovjetunió)

  Tűz üt ki az első szovjet atom-tengeralattjárón, amely komolyan károsítja a reaktorrendszereket és a vezérlést. A hajót hazavontatják, a teljes reaktorteret át kell építeni.

• 1963. április 10. (USS Thresher – USA)

  Bostontól keletre (Cape Codtól kb. 160 km-re), egy mélymerülési teszt során a nukleáris tengeralattjáró megsemmisül. A vizsgálatok szerint valószínűleg egy csővezeték-hegesztés hibája miatt víz áramlott a géptérbe, ami elektromos zárlatot okozott. A reaktor vészleállása után a hajó energia nélkül maradt, nem tudta kifújni a ballasztot, és a roppanási mélység alá süllyedt. 2600 méteres mélységben nyugszik, a környező üledékben később Kobalt-60 ($^{60}\text{Co}$) jelenlétét mutatták ki.

• 1968. március 8. (K–129 – Szovjetunió)

  A Hawaii-szigetektől (Oahu) kb. 1000 km-re északnyugatra tisztázatlan okokból (valószínűleg belső robbanás vagy ütközés miatt) elsüllyed a szovjet dízel-elektromos ballisztikus rakétahordozó tengeralattjáró. Három darab, nukleáris robbanófejjel felszerelt R–21 (NATO-kód: SS–N–5 „Serb”) rakétát és két nukleáris torpedót szállított. 1974-ben a CIA az Azorian művelet keretében a Hughes Glomar Explorer hajóval megpróbálta kiemelni. A hajótest egy része a kiemelés közben kettétört és visszasüllyedt, de az orr-részt (benne a két nukleáris torpedóval és tengerészek holttestével) sikerült a felszínre hozni. A három ballisztikus atomrakéta jelenleg is a tengerfenéken található.

• 1968. május 21. (USS Scorpion – USA)

  Az Atlanti-óceánon, az Azori-szigetektől kb. 600 km-re délnyugatra rejtélyes körülmények között elsüllyed a Skipjack-osztályú atom-tengeralattjáró. A roncsok 3000 méteres mélységben fekszenek. A fedélzeten a nukleáris reaktor mellett két darab Mark 45 ASTOR nukleáris torpedó található.

• 1968. május 27. (K–27 – Szovjetunió)

  A kísérleti, folyékony fém (ólom-bismuth) hűtésű reaktorral felszerelt tengeralattjáró egyik reaktormagja gyakorlatozás közben részlegesen leolvadt, súlyos sugárszennyezést okozva. A hajót leállították, de a reaktorok kiszerelése túl veszélyes lett volna. Végül 1981-ben, a nemzetközi ajánlásokban szereplő 3000 méter helyett mindössze 50 méteres mélységben süllyesztették el a Kara-tengeren (Sztepovogo-öböl), miután a reaktorteret speciális bitumenes anyaggal öntötték ki.

• 1969. május 15. (USS Guitarro – USA)

  A San Franciscó-i öbölben (Vallejo, Mare Island) az építés utolsó fázisában lévő atom-tengeralattjáró a civil és a katonai szerelők koordinálatlan munkája (egymástól független ballaszttartály-feltöltések) miatt a móló mellett egyszerűen megtelt vízzel és elsüllyedt. Később kiemelték és befejezték az építését.

• 1970. április 10. (K–8 – Szovjetunió)

  A Vizcayai-öbölben, a spanyol partoktól kb. 500 km-re a tengeralattjáró fedélzetén szimultán tűz üt ki két rekeszben. A reaktort sikerült leállítani. A legénység egy részét kimentették, de a viharos tengeren, vontatás közben a hajó április 12-én elsüllyedt 4500 méteres mélységbe. A fedélzeten 2 reaktor és egyes források szerint 4 darab (más becslések szerint több) nukleáris torpedó maradt. Az esetet a Szovjetunió 1991-ig titkolta.

• 1970. június (USS Tautog és K–108 ütközése)

  A Petropavlovszk melletti vizeken az amerikai USS Tautog és a szovjet K–108 atom-tengeralattjáró víz alatt összeütközött. Mindkét hajó súlyosan megsérült, de képes volt visszatérni a bázisára. A Tautog testébe beágyazódott a szovjet hajócsavar egy darabja.

• 1970. november 29. (USS Canopus – USA)

  A skóciai Holy Loch tengeralattjáró-támaszponton tűz üt ki az amerikai USS Canopus tengeralattjáró-kiszolgáló hajón. A fedélzetén nukleáris rakétafejeket tároltak, és két Polaris atom-tengeralattjáró horgonyzott mellette. A tüzet négy óra alatt sikerült eloltani, a fegyverek nem sérültek meg.

• 1971. december 12. (USS Dace – USA)

  A connecticuti New London bázison (Thames folyó/Temze) karbantartás közben véletlenül kb. 500 gallon (kb. 1900 liter) alacsony szintű radioaktív hűtővizet engedtek a folyóba a tengeralattjáróból.

• 1972. február 24. (K–19 – Szovjetunió)

  Újabb katasztrófa a „Szerencsétlen” becenevű szovjet hajón: az Atlanti-óceánon, Új-Fundlandtól északkeletre tűz üt ki a kilencedik rekeszben a szivárgó hidraulikaolaj miatt. 28 tengerész meghal. A mentésben és a hazavontatásban több mint 30 szovjet hajó vesz részt a viharos téli tengeren.

• 1973. június 13. (K–56 – Szovjetunió)

  A Japán-tengeren, a tengeri tesztek során a nukleáris meghajtású tengeralattjáró felszíni menetben összeütközik az „Akagyemik Berg” nevű szovjet kutatóhajóval. Az orr-rész súlyosan megsérül, a vízbetörés miatt 27 tengerész életét veszti, de a reaktort sikerül megmenteni, a hajót zátonyra futtatják a teljes elsüllyedés elkerülésére.

• 1974 (HMS Tiger – Egyesült Királyság)

  A máltai Valletta kikötőjében végzett daruzási munkálatok során egy torpedót véletlenül réejtettek egy nukleáris mélységi bombára. Robbanás nem történt, de a biztonsági protokollok súlyos megsértése miatt vizsgálat indult.

• 1975. november 22. (USS John F. Kennedy és USS Belknap – USA)

  Szicíliától keletre, éjszakai gyakorlat közben a USS John F. Kennedy (CV–67) repülőgép-hordozó összeütközik a USS Belknap (CG–26) cirkálóval. A cirkáló felépítménye teljesen megsemmisül a keletkező hatalmas tűzben. A tüzet közvetlenül a nukleáris fegyverraktár mellett sikerült megfékezni, így a fedélzeten tárolt atomfegyverek nem sérültek meg.

• 1975. november (USS Proteus – USA)

  A Guam-szigeti Apra kikötőben a tengeralattjáró-kiszolgáló hajó elsődleges reaktor-hűtővizet engedett a tengerbe. A környező nyilvános strandokon rövid ideig a megengedett sugárzási szint 50-szeresét mérték.

• 1976. szeptember 26. (K–47 – Szovjetunió)

  Tűz üt ki a szovjet atom-tengeralattjáró egyik rekeszében menet közben. Két tengerész életét veszti, a hajó saját erejéből visszatér a bázisra.

• 1977. szeptember 8. (Szovjet Delta-osztályú tengeralattjáró)

  Az északi vizeken egy szovjet tengeralattjáró vetőcsövéből véletlenül kimosódott/kiesett egy nukleáris robbanófejjel ellátott rakéta vagy tesztpéldány. A szovjet haditengerészet nagyszabású művelet keretében sikeresen felkutatta és kiemelte a bombát.

• 1977. szeptember 20. (USS Ray – USA)

  A Földközi-tengeren a Sturgeon-osztályú atom-tengeralattjáró víz alatti haladás közben egy fel nem térképezett korallzátonynak ütközik. A hajótest megsérült, a javítási munkálatok egy évig tartottak.

• 1978. május 22. (USS Puffer – USA)

  A Puget Sound Naval Shipyard (Washington állam) területén karbantartás közben a tengeralattjáróból kb. 500 gallon radioaktív hűtővíz folyik a kikötő vizébe.

• 1981. április 9. (USS George Washington – USA)

  A Kelet-kínai-tengeren, felszínre emelkedés közben a nukleáris rakétahordozó tengeralattjáró összeütközik és elsüllyeszti a japán Nissho Maru teherhajót. A japán hajó két tengerésze meghal. A tengeralattjáró nem sérült meg komolyabban.

• 1981. augusztus 21. (K–122 – Szovjetunió)

  Okinawától kb. 140 km-re keletre tűz üt ki a szovjet Echo-osztályú atom-tengeralattjáró gépterében. 14 tengerész meghal. A hajót egy szovjet mentőhajó Vlagyivosztokba vontatja.

• 1981. november 2. (USS Holland – USA)

  A skóciai Holy Loch bázison egy daru meghibásodása miatt egy Poseidon C-3 típusú, nukleáris robbanófejekkel szerelt ballisztikus rakéta kb. 5 métert zuhan szabadeséssel az átrakodás közben, de a biztonsági fék még a tengeralattjáró testére való becsapódás előtt megfogja a kötelet.

• 1983. június 24. (K–429 – Szovjetunió)

  A kamcsatkai Sarannaja-öbölben a Charlie-osztályú atom-tengeralattjáró egy hibásan nyitva hagyott szellőzőnyílás miatt merülés közben elárasztódik és leül a tengerfenékre (kb. 40 méter mélyen). 16 tengerész meghal. A hajót augusztus elején kiemelik.

• 1984. március 21. (USS Kitty Hawk és K–314 ütközése)

  A Japán-tengeren a USS Kitty Hawk (CV–63) repülőgép-hordozó összeütközik a felszínre emelkedő, őt követő szovjet K–314 (Victor-osztályú) atom-tengeralattjáróval. Mindkét hajó hordozott nukleáris fegyvereket. A tengeralattjáró elveszítette a meghajtását, és vontatni kellett, a hordozó oldalán lék keletkezett.

• 1985. augusztus 10. (K–314 / K–431 reaktorrobbanás – Szovjetunió)

  Pontosítás: A baleset az Echo-II osztályú K–431 (egyes korai jelentésekben tévesen K–314-ként hivatkozott) tengeralattjárón történt. Vlagyivosztok mellett, a Csazsma-öbölben a reaktor üzemanyag-újratöltését végezték. A daruval megemelt reaktorfedéllel együtt a szabályozórudakat is túl magasra húzták, mert a kikötő mellett elhaladó torpedónaszád hullámai meglódították a darut. Pillanatok alatt lezajlott a prompt kritikus láncreakció, és a gőzrobbanás le锻炼ta a reaktorfedelet, kilőtte a radioaktív magot. 10 tengerész azonnal meghalt, a keletkező tüzet 4 óra alatt oltották el. Súlyos és kiterjedt radioaktív felhő és tengeri szennyezés keletkezett.

• 1985. szeptember 13. (K–429 újbóli elsüllyedése – Szovjetunió)

  A javítás alatt álló K–429-es atom-tengeralattjáró a hanyag munkavégzés és a szelepek nem megfelelő állása miatt a kikötői móló mellett újra elsüllyed. Ismét kiemelik, de már nem állítják szolgálatba, tengeri laktanyaként használják, majd szétvágják.

• 1986. március 13. (USS Nathaniel Greene – USA)

  Az Ír-tengeren végrehajtott járőrözés közben a James Madison-osztályú ballisztikus rakétahordozó atom-tengeralattjáró zátonyra fut. A kormányfelületek és a hajótest olyan súlyosan megsérültek, hogy a haditengerészet – a leszerelési egyezményeket is figyelembe véve – a javítás helyett a kivonás és a szétvágás mellett döntött.

• 1986. október 3. (K–219 – Szovjetunió)

  Bermudától kb. 1000 km-re keletre, az Atlanti-óceánon a Yankee-osztályú szovjet stratégiai atom-tengeralattjáró 6-os számú rakétasilójába tengervíz szivárog. A víz reakcióba lép az R–27-es folyékony üzemanyagú rakéta hajtóanyagával (nitrogén-tetroxid), ami robbanást és tüzet okoz. A reaktort a legénység hősi áldozatával (Szergej Preminyin matróz bent ragadt a rekeszben) sikerült manuálisan leállítani. Október 6-án, vontatás közben a hajó elsüllyedt, jelenleg 5500–6000 méteres mélységben nyugszik 2 reaktorával és 16 darab ballisztikus rakétájával (összesen 32-34 nukleáris robbanófejjel). A későbbi mélytengeri felvételek szerint több rakétasiló ajtaja nyitva van vagy leszakadt, a robbanófejek sorsa/állapota vitatott.

• 1989. április 7. (K–278 „Komszomolec” – Szovjetunió)

  A világ legmélyebbre merülni képes, titánium hajótestű egyedi prototípus atom-tengeralattjárója a Norvég-tengeren (a Medve-szigettől délnyugatra) a 7-es rekeszben keletkezett elektromos tűz miatt vészfelúszást hajt végre. A tűz átterjedt a többi rekeszre, tönkretette a tömítéseket, így a hajó órákkal később elsüllyedt. 1650 méter mélyen fekszik, fedélzetén 1 reaktorral és 2 darab plutóniumfejes nukleáris torpedóval.

• 1992. február 11. (USS Baton Rouge és K–276 ütközése)

  A Kola-félsziget közelében (orosz felségvizek határán) a Los Angeles-osztályú USS Baton Rouge és az orosz K–276 „Krab” (Sierra-osztály) atom-tengeralattjáró víz alatt összeütközik. Mindkettő vissza tud térni a bázisra, de a strukturális sérülések miatt a Baton Rouge-t az amerikaiak, a Krabot később az oroszok vonják ki a hadrendből (gazdaságtalan javítás miatt).

• 1993. március 20. (USS Grayling és K–407 ütközése)

  A Barents-tengeren a USS Grayling (Sturgeon-osztály) követési manőver közben összeütközik a szovjet/orosz K–407 „Novomoszkovszk” Delta-IV osztályú stratégiai atom-tengeralattjáróval. A sérülések nem voltak kritikusak, mindkét hajót megjavították.

• 1994. március 2. (Améthyste – Franciaország)

  A francia Rubis-osztályú nukleáris támadó tengeralattjáró a Földközi-tengeren végzett gyakorlat során minimális sebességgel a tengerfenéknek ütközik. Személyi sérülés nem történik, a reaktor nem sérül meg.

• 1994. július 19. (Rubis-osztályú tengeralattjáró – Franciaország)

  Pontosítás: Az érintett hajó az Émeraude (S604) volt. Toulon közelében, felszínre emelkedés közben összeütközött a Kriti Gold nevű tartályhajóval. A tengeralattjáró orr-része megsérült, a tankerben kisebb olajszivárgás keletkezett.

• 2000. augusztus 12. (K–141 „Kurszk” – Oroszország)

  A Barents-tengeren végzett hadgyakorlat során a Kurszk Oscar-II osztályú rakétahordozó atom-tengeralattjáró orrában egy hibás hegesztésű 65-76 „Kit” típusú gyakorló torpedóból szivárgó hidrogén-peroxid berobban. A keletkező tűz bő 2 perc múlva a teljes első torpedórekesz éles fegyvereinek szimpatikus robbanását okozza, ami átszakítja a robusztus hajótestet. A hajó 108 méter mélyre süllyed, a 118 fős legénység teljesen életét veszti. A reaktorokat a vészrendszerek sikeresen leállították. 2001-ben az orr-rész levágása után a holland Mammoet cég közreműködésével a hajótestet kiemelték és dokkba vontatták, ahol a reaktorokat és a fegyverzetet leszerelték.

• 2001. február 9. (USS Greeneville – USA)

  Oahu (Hawaii) közelében az amerikai atom-tengeralattjáró egy demonstrációs civil látogatás során bemutató vészfelúszást („main ballast tank blow”) hajt végre, és telibe találja a felszínen haladó japán Ehime Maru halászati oktatóhajót. A japán hajó percek alatt elsüllyed, 9 ember (köztük 4 középiskolás diák) életét veszti.

• 2003. augusztus 30. (K–159 – Oroszország)

  A november-osztályú, már 1989-ben kivont, kiöregedett atom-tengeralattjárót vontatták a greshnyikai bázisról Poljarnijba szétvágásra. A hajó úszóképességét biztosító pontonok egy viharban elszakadtak, a belső terekbe víz tört be, és a Barents-tengeren, a Kilgyin-szigettől északra elsüllyedt. 9 tengerész (a vontató legénység) meghalt. A roncs 240–250 méteres mélységben fekszik, benne a két leállított reaktorral és a bennük lévő elhasznált, erősen sugárzó nukleáris üzemanyaggal. A nemzetközi környezetvédelmi szervezetek (pl. Bellona) azóta is kiemelt környezeti kockázatként kezelik.

Összefoglaló táblázat a tenger fenekén fekvő jelentősebb nukleáris roncsokról

Az alábbi táblázat azokat a roncsokat és eszközöket tartalmazza a listából, amelyek jelenleg is (2026-ban) a tengerfenéken találhatók, és nem lettek kiemelve:

Tengeralattjáró / Eszköz	Ország	Baleset éve	Helyszín / Tenger	Mélység	Nukleáris leltár a fenéken
USS Thresher (SSN-593)	USA	1963	Atlanti-óceán (Bostontól keletre)	~2600 m	1 db S5W atomreaktor
K–129 (maradványok)	SZU	1968	Csendes-óceán (Hawaiitól északra)	~5000 m	3 db R–21 ballisztikus rakéta nukleáris fejjel
USS Scorpion (SSN-589)	USA	1968	Atlanti-óceán (Azori-szigetek)	~3000 m	1 db S5W atomreaktor, 2 db ASTOR nukleáris torpedó
K–27	SZU	1981 (Süllyesztés)	Kara-tenger (Sztepovogo-öböl)	~50 m	2 db folyékony fém hűtésű reaktor (üzemanyaggal)
K–8	SZU	1970	Vizcayai-öböl	~4500 m	2 db atomreaktor, legalább 4 db nukleáris torpedó
K–219	SZU	1986	Atlanti-óceán (Bermuda térsége)	~5500 m	2 db atomreaktor, 16 db RSM–25 rakéta (~32 db robbanófej)
K–278 Komszomolec	SZU	1989	Norvég-tenger (Medve-sziget)	~1650 m	1 db atomreaktor, 2 db plutóniumfejes torpedó
K–159	RUS	2003	Barents-tenger (Kilgyin-sziget)	~240 m	2 db atomreaktor (erősen sugárzó fűtőelemekkel)

Megjegyzés: A listában szereplő többi egységet (pl. USS Sargo, USS Guitarro, K–429, Kurszk) a baleset után sikeresen kiemelték a vízből, így azok nem jelentenek tartós mélytengeri környezeti terhelést.

A bemutatott tengeri nukleáris és katonai balesetek jegyzékének pontosításához, valamint a történelmi és technikai adatok ellenőrzéséhez az alábbi nyílt forrású katonai és környezetvédelmi adatbázisokat (OSINT), hivatalos jelentéseket és szakirodalmat használtam fel:

1. Hivatalos kormányzati és katonai jelentések

• US Navy (Amerikai Haditengerészet) archívuma: A USS Thresher (SSN-593) és a USS Scorpion (SSN-589) elsüllyedésének hivatalos vizsgálati anyagai, bírósági jegyzőkönyvei (Court of Inquiry), valamint a Puget Sound-i és Thames folyói radioaktív hűtővíz-szivárgások környezetvédelmi jelentései.

• CIA (Központi Hírszerző Ügynökség) FOIA dokumentumok: A Project Azorian (az 1974-es kiemelési kísérlet a szovjet K–129-esről) részben feloldott titkosítású dokumentációja és műszaki elemzései.

2. Nemzetközi környezetvédelmi és nukleáris szervezetek

• Bellona Alapítvány (Oslo, Norvégia): Az északi vizeken (Barents-tenger, Kara-tenger) elsüllyedt vagy szándékosan elsüllyesztett szovjet/orosz nukleáris eszközök (köztük a K–27 és a K–159) állapotára, sugárzási szintjére és kiemelési terveire vonatkozó elsődleges monitoring adatai és jelentései.

• NAÜ (Nemzetközi Atomenergia-ügynökség – IAEA): „Inventory of accidents and losses at sea involving radioactive material” (Tengeri radioaktív balesetek és veszteségek jegyzéke) c. hivatalos globális adatbázisa.

3. Szakirodalom és katonai elemzések

• Norman Polmar – Michael White: Project Azorian: The CIA and the Raising of the K-129 (Naval Institute Press).

• Igor Kurgyin – Peter Huchthausen: Hostile Waters (Ellenséges vizek) – A szovjet K–219 atom-tengeralattjáró 1986-os katasztrófájának részletes műszaki és történelmi rekonstrukciója, a reaktort manuálisan leállító Szergej Preminyin matróz naplója alapján.

• Sipis Mihály (szerk.): Haditechnikai és Hadtörténeti tanulmányok a hidegháborús tengeralattjáró-balesetekről (Archív katonai elemzések a Csazsma-öbölbeli reaktorrobbanásról és a Kurszk katasztrófájáról).

Jelen elemzés és ellenőrzés nyílt forrású adatok (OSINT) feldolgozásával, Mesterséges Intelligencia interaktív alkalmazásával és szintézisével készült.