A Nagy Magyar " mormon akció" Mítosz - PR - Valóság

 

A Nagy Magyar " mormon akció" Mítosz - PR - Valóság 

Készítette : Borsi Miklós 
https://borsifeleelmelkedes.blogspot.com/2026/06/a-nagy-magyar-mormon-akcio-mitosz-pr.html

Kádár-korszak Magyarországa és az amerikai mormon egyház közötti titkos, majd hivatalossá vált csereüzlet a 20. századi magyar levéltörténet egyik legizgalmasabb, kémregénybe illő fejezete. Ez a történet tökéletesen megvilágítja, hogyan győzte le a pragmatikus, rideg állami érdek az ideológiai ellentéteket a hidegháború kellős közepén.

Nézzük meg ennek a hihetetlen együttműködésnek a teljes történetét, fázisról fázisra.

1. A kiindulópont: Két kétségbeesett fél találkozása

Az 1950-es évek végére mind a magyar állami levéltárnak, mind a mormon egyháznak volt egy-egy hatalmas, látszólag megoldhatatlan problémája, amelyek történetesen pont kiegészítették egymást.

A magyar oldal problémája: A pusztuló történelem

A második világháború és az 1956-os forradalom során a magyarországi levéltári állomány tragikus veszteségeket szenvedett (1956-ban az Országos Levéltár épületét belövés érte, és napokig égtek a pótolhatatlan középkori és újkori iratok). A magyar levéltárosok tudták: ha nem készítenek biztonsági másolatokat a sérülékeny, papíralapú plébániai és állami anyakönyvekről, a következő katasztrófa teljesen letörölheti a magyar múltat. Csakhogy a Rákosi-, majd a korai Kádár-rendszernek sem devizája, sem technológiája, sem nyersanyaga (a speciális filmekre gondolva) nem volt egy ekkora volumenű mikrofilmezési programhoz.

A mormon oldal problémája: Kelet-Európa zárva van

A sós-tavi (Salt Lake City) mormon központ teológiai okokból (a halottak helyettesítő megkeresztelése miatt) ekkor már gőzerővel filmezte Nyugat-Európa anyakönyveit. Azonban a mormonok pontosan tudták, hogy a hatalmas amerikai mormon lakosság jelentős része kelet-európai (köztük magyar) gyökerekkel bír. A vasfüggöny mögötti archívumok viszont hermetikusan el voltak zárva előlük, mivel a kommunista rezsimek „amerikai imperialista kémeknek” tekintették a mormon misszionáriusokat.

2. A titkos tárgyalások és a bürokratikus csata (1958–1959)

Az első óvatos kapcsolatfelvétel 1958-ban történt. A mormon egyház genealógiai társaságának (Genealogical Society of Utah – GSU) képviselői Stockholmban és Genfben nemzetközi levéltári konferenciákon keresték meg a magyar delegációt.

Amikor a Magyar Országos Levéltár akkori vezetése (vezető levéltárosok és történészek) megértette az amerikaiak ajánlatát, azonnal felismerték a történelmi lehetőséget. Az ajánlat túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen: a mormonok mindent fizetnek, ingyen adják a csúcstechnológiát és a filmet, a magyar állam pedig megtarthatja a negatív mesterfilmeket.

A javaslatot át kellett nyomni a kommunista párt és az állambiztonság szűrőjén. Elképesztő bürokratikus harc kezdődött Budapesten, amelyről a mai napig tanúskodnak a levéltári akták. A mormon akció engedélyeztetéséhez a következő szervek jóváhagyása kellett:

• Művelődésügyi Minisztérium (Kulturális okokból)

• Külügyminisztérium (Az USA-val való diplomáciai feszültség miatt)

• Belügyminisztérium (Állambiztonsági és kémelhárítási szempontokból)

• Pénzügyminisztérium (A vámok és az értékbecslés miatt)

• Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) (Ez a hírhedt hatóság felügyelte és fojtogatta az egyházakat – az ő engedélyük nélkül egyetlen egyházi anyakönyvhöz sem lehetett nyúlni)

Az állambiztonság (a Belügyminisztérium II/2-es, majd később III/II-es csoportfőnöksége) végül azért bólintott rá az üzletre, mert rájöttek, hogy egyetlen mormon vallású amerikai sem fog belépni az országba. A feltétel az volt, hogy a kamerákat, a filmeket és az előhívó laborokat átadják a magyar államnak, és a munkát kizárólag megbízható, magyar, állami alkalmazásban álló levéltárosok végezhetik. Így a kémkedés kockázatát minimálisra csökkentették.

3. A végrehajtás: A gigantikus logisztikai gépezet (1960–1970-es évek)

A hivatalos szerződést 1959 végén írták alá, és a munka 1960 júniusában kezdődött meg Budapesten, az Országos Levéltár Várban lévő épületében.

A mormonok Magyarországra szállítottak több tucat professzionális, nagyméretű mikrofilmező kamerát, valamint berendeztek egy komplett, korabeli mércével ultramodernnek számító előhívó laboratóriumot. A nyersanyagot – a méregdrága, speciális Kodak biztonsági filmeket – folyamatosan, ládákban küldték az USA-ból Budapestre.

Mit filmeztek le pontosan?

A magyar állam a szocialista törvények értelmében kötelezte az egyházakat (katolikusokat, reformátusokat, evangélikusokat, zsidó hitközségeket), hogy az eredeti anyakönyveiket vagy az azokról készült hivatalos másodpéldányokat szolgáltassák be a megyei és állami levéltárakba. A magyar levéltárosok ezeket a köteteket helyezték a mormon kamerák alá.

A projekt a teljes történelmi Magyarország (trianoni határokon belüli) egyházi anyakönyveit lefedte a kezdetektől (jellemzően a 18. század elejétől) egészen 1895 októberéig (amikor Magyarországon bevezették az állami, polgári anyakönyvezést).

A munka elképesztő ütemben haladt. Évente több millió oldalnyi anyakönyvi bejegyzést fényképeztek le. Minden egyes filmtekercsről három példány készült:

1. A negatív mesterpéldány: Ez a Magyar Országos Levéltár páncéltermébe került (biztonsági tartalékként).

2. A kutatói pozitív példány: Ezt a magyar állampolgárok használhatták a hazai levéltárak kutatótermeiben.

3. A mormon példány: Ezt hivatalosan, az állam jóváhagyásával diplomáciai úton postázták Utah államba.

4. A mormonok titkos trezora: Mi történt a magyar adatokkal?

Amikor a filmtekercsek megérkeztek Salt Lake Citybe, a mormon egyház nem egy sima irodaházban helyezte el őket. A mormonok a Utah állambeli Little Cottonwood-kanyonban, a szilárd gránitsziklába vájt mesterséges barlangrendszerben építették fel a Granite Mountain Records Vault nevű létesítményt.

This sziklatrezor:

• Ellenáll egy atomtámadásnak és a természeti katasztrófáknak.

• Belül állandó, szigorúan szabályozott hőmérséklet és páratartalom uralkodik, ami ideális a mikrofilmek megőrzésére.

• Itt őrzik a világ szinte összes országából összegyűjtött milliárdnyi családtörténeti adatot – köztük a magyar mikrofilmeket is.

A mormonok ezután elkezdték feldolgozni a magyar neveket. A mormon hívők (akik önkéntes munkában végezték a digitalizálást és az indexelést) manuálisan begépelték a magyar neveket, születési helyeket és dátumokat az egyház belső adatbázisába, hogy elvégezhessék értük a templomi szertartásokat.

5. A rendszerváltás után: A digitális robbanás és a FamilySearch

A mikrofilmes korszakot a 2000-es években felváltotta a digitális korszak. A mormon egyház létrehozta a FamilySearch nevű, teljesen ingyenesen használható családfakutató platformot (amely a világ legnagyobb ilyen jellegű adatbázisa).

Mivel a mormon egyház birtokolta a 60-as és 70-es években készült magyar mikrofilmek jogait (az akkori szerződések értelmében), elkezdték ezeket a filmeket nagy felbontásban beszkennelni.

A mai valóság a magyar kutatók számára:

Ennek a Kádár-kori üzletnek köszönhető, hogy a magyar családfakutatás ma a világ élvonalába tartozik. Bárki, aki ma Magyarországon el akarja kezdeni a családfáját:

• Nem kell vidékre, poros plébániákra utaznia.

• Nem kell engedélyeket kérnie püspökségektől.

• Egyszerűen regisztrál a mormonok FamilySearch.org oldalára, és ingyen, korlátozás nélkül nézegetheti a dédszülei, ükszülei 18-19. századi születési, házassági és halotti anyakönyveit.

6. A mítosz vs. a valóság fináléja: A 2008-as vatikáni tiltás és Magyarország

Amikor a Vatikán 2008-ban megtiltotta a katolikus anyakönyvek mormonok általi digitalizálását, Magyarországon egy rendkívül sajátos helyzet állt elő:

• A mormonok már „kívül voltak a házon”: Mivel a mormon egyház a Kádár-korszakban a magyar állam segítségével már lefilmezte a teljes 1895 előtti katolikus állományt, a Vatikán 2008-as tiltása elkésett. Az adatok már ott voltak Utah-ban, és a régi szerződések miatt a Vatikán jogilag nem kényszeríthette a mormonokat a már meglévő magyar anyagok törlésére vagy internetről való eltávolítására.

• A határok meghúzása: A 2008-as pápai tiltás a modern korra (az 1895 és 2008 közötti, még az egyházaknál lévő iratokra), illetve az újonnan előkerült, korábban le nem filmezett egyházi anyagokra vonatkozik. Ha ma a mormon egyház beállítana egy magyar katolikus püspökségre (például Veszprémbe vagy Egerbe), hogy lefilmezze a legújabb plébániai adatokat, a püspök a vatikáni rendeletre hivatkozva azonnal elutasítaná őket.

A magyarországi „mormon mítosz” tehát nem teológiai titkokról vagy elrejtett ősi evangéliumokról szólt, hanem egy zseniális, pragmatikus és technológiai csereüzletről, amely a vasfüggönyön átívelve mentette meg a magyar nemzet írott történelmének legfontosabb gerincét.

1. Alapvető szakirodalom és történelmi elemzések

• Berkes József – Garadnai Zoltán – Viszket Zoltán: A „mormon” mikrofilmezés története a Magyar Országos Levéltár Filmtárában, 1956–1963. (Megjelent a Levéltári Közlemények 79. évfolyamában, 2008, 5–63. o.).

  • Ez a legfontosabb, részletes alaptanulmány, amely lépésről lépésre, az akkori hivatali akták alapján dolgozza fel a mormonokkal való kapcsolatfelvételt és a szerződéskötés bürokratikus harcait.

• Reisz T. Csaba: Felekezetek közreműködése az egyházi anyakönyvek levéltári mikrofilmezésében a „mormon akció” idején. (Megjelent az Amikor „fellazult tételben fogalmazódott meg a világ”: Magyarország a hatvanas években című kötetben).

  • Ez a tanulmány kifejezetten azt mutatja be, hogyan kényszerítette rá a szocialista állam és a levéltár a különböző egyházakat (katolikus, református, evangélikus stb.) az anyakönyvek átadására.

• Reisz T. Csaba: Mandl Sándorné visszaemlékezése a mormon mikrofilmezési akcióra. (Megjelent a Turul folyóiratban, 85. évfolyam, 2012/1. szám, 36–40. o.).

2. Első kézből származó visszaemlékezések (Akkori levéltárosoktól)

• M. Román Éva (nyugdíjas levéltári csoportvezető): Emlékek a mormon mikrofilmezési akcióról.

  • M. Román Éva a Levéltárak Országos Központjának nemzetközi referenseként maga fedezte fel 1955-ben a német „Der Archivar” szaklapban a mormonok európai programjáról szóló hírt. Visszaemlékezésében részletesen leírja a Külügyminisztériummal folytatott tárgyalásokat, a Kodak filmek érkezését és azt a bizonyos aktát, amin a hét hivatalos állami és titkosszolgálati aláírás szerepelt az akció engedélyezéséhez.

3. Hivatalos intézményi források és adatbázisok

• Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) – Családtörténeti és Mikrofilm adatbázis:

  • Az MNL hivatalos tájékoztatói nyíltan leírják a gyűjtemény történetét: rögzítik, hogy a deviza- és nyersanyaghiányos Kádár-korszakban a nyugati technológiát az amerikai mormon egyház biztosította, és cserébe kaptak egy pozitív másolati sorozatot a teológiai céljaikra.

  • Az állami adatbázis (AdatbázisokOnline) leírása rögzíti, hogy a mai napig használt kb. 4 millió magyar digitális felvétel struktúrája (a doboz- és tekercsszámok, sőt a mormon referenciaszámok is) egy az egyben a mormon mikrofilmezés keretében kialakított rendszert követi.