Black Hills Ordnance Depot: Az elhagyatott katonai raktárbázis

A dél-dakotai (USA) Black Hills hullámzó prérijéből különösen kiemelkedik egy egykori katonai létesítmény, amelyet a második világháború alatt építettek, mára azonban az enyészeté lett. Ez a Black Hills Ordnance Depot (más néven Igloos).

Készítette : Borsi Miklós

https://borsifeleelmelkedes.blogspot.com/2026/06/black-hills-ordnance-depot-az.html

Története és virágkora

Az Edgemonttól délre található hadiraktár 1942-ben jött létre, hogy kiszolgálja az amerikai hadsereg megnövekedett hadianyag-ellátási szükségleteit. Mivel a bázis rendkívül távoli, elszigetelt helyen feküdt, egy komplett kisvárost építettek köré a dolgozók számára.

A bázison a következők működtek:

Lakóházak és szállások
Iskolák és templomok
Bevásárlóközpontok, mozi és közösségi terek

A raktárbázis fénykorában nemcsak az alkalmazottaknak és családtagjaiknak adott otthont, hanem a második világháború idején olasz hadifoglyokat is őriztek itt.

Mit rejtettek a betonbunkerek?

A terület jellegzetes, félhenger alakú betonbunkereiről (amelyeket formájuk miatt „igluknak” neveztek) kapta a hely a becenevét.

Veszélyes rakomány: A bunkerekben hatalmas mennyiségű lőszert, valamint rendkívül veszélyes vegyi fegyvereket – köztük szarint és mustárgázt – tároltak.

Bezárás és a jelenlegi helyzet (Vivos xPoint)

A katonai depót 1967-ben zárták be végleg. Ezt követően a terület évtizedekig teljesen elhagyatottan állt, a több száz betonbunker az enyészeté lett.

Frissítés: A terület ma már nem teljesen elhagyatott. Az elmúlt években egy privát vállalat (Vivos) megvásárolta a bázist, és a több mint 500 katonai bunkert átalakította a világ legnagyobb luxus-világvége túlélőkomplexumává, amely most Vivos xPoint néven ismert. Az egykori katonai bázis így új funkciót kapott a modern apokalipszis-várók körében.

Katonai elemzői szemmel nézve a bázis egy hatalmas, zseniálisan tagolt logisztikai komplexum volt.

Hogyan tároltak? (A védelmi infrastruktúra)

A bázison több mint 800 épület állt, ebből 502 darab volt a jellegzetes, vasbetonból öntött, félhenger alakú fegyverraktár bunker, az úgynevezett „iglu”.

Térközök és robbanásbiztonság: A bunkereket egymástól szigorúan meghatározott távolságra (általában legalább 120-150 méterre) építették, és sakktáblaszerűen tolták el őket. Ha az egyik raktár felrobbant volna, a lökéshullám nem indíthatott láncreakciót a szomszédos épületekben.
Földsáncok: Minden egyes iglut vastag földréteggel és gyeppel fedtek be. Ez kettős célt szolgált: kiváló álcázást biztosított a levegőből, és passzív védelmet nyújtott a repeszek ellen, miközben stabilan tartotta a belső hőmérsékletet.
Masszív zárás: A bunkerek elejét nehéz, betonozott acélajtókkal zárták le, amelyeket csak speciális emelőkkel és kulcsokkal lehetett mozgatni.

Mit és mennyit tároltak?

A depó kapacitása elképesztő volt: a bázis fénykorában több százezer tonna hadianyag egyidejű tárolására és kezelésére volt alkalmas. A rakományt három fő kategóriára lehet osztani:

1. Konvencionális lőszerek és nehézfegyverzet

A sima tüzérségi lövedékektől a legnehezebb bombákig mindent itt halmoztak fel a frontok ellátására.

Mennyiség: Több millió darab gyalogsági lőszer, aknavetőgránát és tüzérségi lövedék.
Nehézbombák: Itt tárolták az amerikai légierő által használt 250, 500 és 1000 fontos (kb. 113, 226 és 453 kg-os) rombolóbombákat.
Hogyan? Fa- és acélrekeszekben, raklapokon, szorosan egymásra pakolva, a páratartalmat szigorúan ellenőrizve (hogy a lőpor és a gyújtószerkezetek ne süllyedjenek meg vagy korrodálódjanak).

2. Vegyi fegyverek (A legveszélyesebb szektor)

A bázis volt az USA egyik kiemelt vegyifegyver-depója a hidegháború alatt.

Mustárgáz (H/HD): Hatalmas, egytonnás acéltartályokban (ton containers) tárolták ömlesztve, valamint előre megtöltött tüzérségi gránátokban.
Szari n(GB) és VX ideggáz: Főként tüzérségi lövedékekbe, rakéta-fejrészekbe (pl. M55 rakéták) és légibombákba töltve tárolták őket.
Mennyiség: Pontos, akkori számszerűsített adatot a mai napig titkolózás övez, de a becslések szerint több ezer tonna vegyi hatóanyag állt itt felhalmozva.
Hogyan? Különálló, megerősített és fokozottan őrzött iglukban, amelyeket folyamatosan ellenőriztek szivárgás szempontjából. A vegyi raktárakhoz külön mentesítő állomások és speciális védőfelszereléssel ellátott egységek tartoztak.

3. Haditechnikai eszközök és egyéb anyagok

A lőszereken kívül harcjárművek alkatrészeit, komplett motorokat, tábori kórházi felszereléseket és stratégiai nyersanyagokat is deponáltak itt, közvetlen vasúti összeköttetéssel (a bázis saját belső vasúthálózattal rendelkezett, hogy a vagonok közvetlenül a bunkerek ajtóig mehessenek).

Mi lett a sorsa a felhalmozott anyagnak?

Amikor 1967-ben bezárták a bázist, megkezdődött a hatalmas kiürítési és mentesítési művelet.

A hagyományos lőszereket más aktív bázisokra szállították.
A vegyi fegyverek jelentős részét elszállították (például a Rocky Mountain Arsenalba vagy a Tooele Army Depotba) megsemmisítésre.
A hátrahagyott, szennyezett földterületeket és néhány kiürített bombateszt-pályát az amerikai hadsereg mérnöki kara (US Army Corps of Engineers) hosszú éveken át mentesítette az esetlegesen befulladt, földben maradt robbanótestektől és vegyi maradványoktól, mielőtt a területet privatizálták volna.
1. Hivatalos katonai és kormányzati források (USA)
- U.S. Army Corps of Engineers (USACE) – Omaha District: A hadsereg mérnöki karának hivatalos jelentései a Formerly Used Defense Sites (FUDS) program keretében végzett mentesítésekről, a talajvizsgálatokról és a földben maradt robbanótestek (UXO) felkutatásáról a Black Hills Ordnance Depot (Provo/Edgemont, South Dakota) területén.
- U.S. Army Chemical Materials Agency (CMA): Archív dokumentumok a hidegháborús vegyifegyver-tárolási és -szállítási protokollokról, különös tekintettel az egytonnás mustárgáztartályok és az M55-ös ideggázrakéták logisztikájára.
- South Dakota State Historical Society: A bázis 1942-es építésére, a lakókomplexum (Igloos) mindennapjaira és az olasz hadifoglyok (POW) tartására vonatkozó helytörténeti és fényképes dokumentáció.
2. Modern hasznosítás és sajtóforrások
- The Vivos Group (Hivatalos projektoldal – Vivos xPoint): A privát védelmi vállalat műszaki adatai a több mint 500 darab, 1942-ben épült katonai „iglu” szerkezeti felépítéséről, méreteiről (kb. 24 méter hosszú és 8 méter széles belső tér) és a terület elrendezéséről.
- Műholdas térképtár (Google Earth / USGS): A bázis jellegzetes, egymástól eltolt, sakktáblaszerű elrendezésének és a belső vasúti töltések nyomvonalának topográfiai adatai