Nukleáris fegyverbalesetek a levegőben

(Hivatalos katonai kódnevén: „Broken Arrow” / Törött Nyíl)

Összeállította és szerkesztette: Borsi Miklós Források:

https://borsifeleelmelkedes.blogspot.com/2026/06/nuklearis-fegyverbalesetek-broken-arrow.html

Légi balesetek krónikája (1950–1977)

1950. február 13. – Alaszka / Kanada partjai

Egy amerikai B–36 Peacemaker stratégiai bombázó Kanada partjainál, a Csendes-óceán felett kigyulladt. Mielőtt a repülőgép a parti hegyeknek csapódott volna, a legénység a hadsereg szerint inaktív (plutóniummagot nem tartalmazó) Mark 4-es típusú atombombát 3000 méteres magasságból a nyílt víz fölé dobta. A fegyverben lévő hagyományos robbanóanyag a becsapódáskor felrobbant. A gép maradványait évekkel később találták meg Brit Kolumbiában.

1950. április 11. – Új-Mexikó, USA

Egy amerikai B–29 Superfortress bombázó egy atombombával a fedélzetén az új-mexikói Kirtland légitámaszpont közelében egy hegyoldalnak csapódott. A fegyver szerkezete megsemmisült, de biztonsági okokból a nukleáris hasadóanyag-kapszula (amelyet a protokoll szerint külön tároltak a gépen) nem volt behelyezve a bombatestbe, így az teljesen sértetlen maradt.

1956. március 10. – Földközi-tenger

Egy Floridából Európába tartó amerikai B–47 Stratojet bombázó, amely két nukleáris fegyverhez szükséges hasadóanyag-kapszulát szállított, nem találkozott a légi üzemanyag-utántöltő repülőgépével a Földközi-tenger felett, a sűrű felhőzetben. A kiterjedt nemzetközi kutatóexpedíciók ellenére sem a bombázó, sem a legénység, sem a nukleáris szállítmány nyomára nem bukkantak.

1956. július 27. – Lakenheath légitámaszpont, Nagy-Britannia

A Brit Királyi Légierő (RAF) Lakenheath-i bázisán egy amerikai B–47 Stratojet bombázó egy „touch-and-go” (repülőtér-megközelítési és átstartolási) gyakorlat során letért a pályáról, és egy fegyverraktárnak csapódott. A keletkező intenzív tüzet sikerült megfékezni, mielőtt az elérte volna az épületben tárolt három darab Mark 6-os atombombát. A bombákban lévő, egyenként több tonna hagyományos robbanóanyag (TNT) sérült, de nem detonált.

1957. május 22. – Új-Mexikó, USA

Egy amerikai B–36 Peacemaker bombázó, miközben a texasi Biggs légitámaszpontról Kirtlandbe tartott, a leszállás előtti turbulenciában véletlenül kioldott egy hatalmas, Mark 17-es típusú hidrogénbombát az új-mexikói sivatagban. A bomba hagyományos indítótöltete a földet éréskor felrobbant, egy 8 méter átmérőjű és 4 méter mély krátert hagyva maga után. A nukleáris magot biztonsági okokból ezen a repülésen sem szerelték be a fegyverbe.

1957. július 28. – Atlanti-óceán

A delaware-i Dover légitámaszpontról Európába tartó C–124 Globemaster katonai szállítórepülőgép motorhibát észlelt az Atlanti-óceán felett. A gép magasságának megtartása érdekében a legénység Rehoboth Beach-től keletre megszabadult a fedélzeten szállított három atombomba közül kettőtől. A fegyvereket a későbbi mélytengeri kutatások során sem sikerült felkutatni; feltehetően ma is az óceán fenekén nyugszanak.

1958. január 31. – Marokkó

Egy tengerentúli amerikai bázison (a rabati régióban) felszállás közben balesetet szenvedett egy B–47 Stratojet bombázó, amely egy teljesen élesített nukleáris fegyvert szállított. A gép üzemanyagtartályai megsérültek, és a repülőgép 7 órán keresztül intenzíven égett. Bár nukleáris robbanás nem történt, a megrongálódott fegyverből származó radioaktív anyagok miatt a roncs közvetlen környezetében jelentős helyi kontaminációt mutattak ki. A bázis körül egy mérföldes körzetben evakuálást rendeltek el.

1958. február – Greenham Common, Nagy-Britannia

Az angliai Greenham Common légitámaszponton egy B–47-es bombázó felszállás közben motorhiba miatt kénytelen volt kb. 2500 méteres magasságban ledobni két darab, egyenként 1700 gallonos külső üzemanyagtartályát. A tartályok szerencsétlen módon pont egy parkoló B–47-es mellett csapódtak a földbe, amely éppen egy nukleáris fegyvert szállított. A keletkezett tűz 16 órán át égett. A hőség hatására legalább az egyik fegyver hagyományos robbanóanyaga detonált, ami korlátozott urán- és plutóniumszennyezést okozott a bázis területén.

1958. február 5. – Tybee-sziget / Savannah folyó, USA

Gyakorlati repülés során, 11 000 méteres magasságban összeütközött egy B–47 Stratojet bombázó és egy őt elfogni készülő F–86 Sabre vadászgép a Georgia állambeli Savannah közelében. A súlyosan megsérült bombázó a kényszerleszállás megkísérlése előtt, a Tybee-sziget mellett, a Savannah folyó torkolatánál lévő sekély vízbe dobta a fedélzetén lévő, 3400 kilogrammos Mark 15-ös termonukleáris bombát. (A fegyverben a plutóniummag helyett ólom gyakorlómag volt beépítve). A hidrogénbomba azóta is a hordalékos homok és iszap fogságában fekszik, a hadsereg szerint kiemelése nagyobb kockázattal járna, mint a helyszínen hagyása.

1958. március 11. – Mars Bluff, Dél-Karolina, USA

Egy B–47 Stratojet bombázó, amely a georgiai Hunter légitámaszpontról tartott Európába, egy navigátor hibájából adódóan véletlenül kioldott egy élesítetlen atombombát a dél-karolinai Mars Bluff felett. A fegyver pont egy helyi lakos, Walter Gregg családi házának kertjébe zuhant. A bomba hagyományos robbanóanyaga felrobbant, egy 20 méter átmérőjű és közel 10 méter mély krátert ütve. A detonáció teljesen megsemmisítette a lakóházat, megrongált öt másik épületet és a helyi templomot, valamint több embert megsebesített. A Légierő végül 54 000 dollár kártérítést fizetett a családnak.

1958. november 4. – Dyess légitámaszpont, Texas, USA

Egy B–47-es bombázó felszállás közben, alig 500 méteres magasságban kigyulladt és lezuhant. A fedélzeten található nukleáris fegyver hagyományos indítótöltete a becsapódáskor felrobbant. A robbanás egy 10 méter átmérőjű krátert hagyott maga után, a legénység három tagja életét vesztette.

1958. november 26. – Chennault légitámaszpont, Louisiana, USA

Egy B–47-es bombázó a földön, parkolás közben kigyulladt. A fedélzetén elhelyezett atombomba a tűzben teljesen megsemmisült. Nukleáris robbanás nem történt, a radioaktív szennyeződés a repülőgép közvetlen környezetére korlátozódott.

1959. július 6. – Barksdale légitámaszpont, Louisiana, USA

Egy nukleáris fegyvert szállító C–124 Globemaster szállítógép felszállás közben lezuhant és kigyulladt. A fedélzeten található nukleáris fegyver burkolata és szerkezete megsemmisült a tűzben, de sem hagyományos robbanás, sem komolyabb környezeti kontamináció nem következett be.

1959. október 15. – Hardinsburg, Kentucky, USA

Egy KC–135 Stratotanker üzemanyagszállító és egy két nukleáris fegyverrel felszerelt B–52 Stratofortress bombázó légi utántöltés közben összeütközött a levegőben. Mindkét repülőgép lezuhant, a katasztrófának nyolc halálos áldozata volt. A két nukleáris fegyvert a mentőcsapatok viszonylag épségben, robbanás nélkül találták meg a roncsok között.

1961. január 24. – Goldsboro, Észak-Karolina, USA

Az amerikai stratégiai légiparancsnokság (SAC) folyamatos légi készültséget adó B–52G Stratofortress bombázója Észak-Karolina felett járőrözött, fedélzetén két darab, egyenként 2,4 megatonnás Mark 39-es termonukleáris bombával. A légi utántöltés során a személyzet súlyos üzemanyag-szivárgást észlelt a jobb szárnyban. A gép irányíthatatlanná vált, a levegőben darabjaira hullott, miközben a bombatér ajtói kinyíltak és a fegyverek kiszabadultak.

Az első bomba: Ejtőernyője rendeltetésszerűen kinyílt, így a fegyver épségben ért földet, és fennakadt egy fa ágain. Az utólagos vizsgálatok megdöbbentő eredményt hoztak: a fegyver élesedési folyamatának hét lépéséből hat végbement, és csupán egyetlen alacsony feszültségű pilótafülke-kapcsoló (a biztonsági retesz) akadályozta meg a több megatonnás nukleáris robbanást.
A második bomba: Ejtőernyő nélkül, szabadon zuhanva, hatalmas sebességgel csapódott be egy mocsaras mezőgazdasági területbe, ahol darabjaira szakadt és mélyen a földbe fúródott. A fegyver magasan radioaktív, urán-235-öt és urán-238-at tartalmazó második fázisú fúziós magját a talajvíz miatt nem tudták kiemelni (kb. 61 méter mélyen fekszik). A hadsereg végül felvásárolta a telek szolgalmi jogát, a területet tilos beépíteni vagy mélyen megművelni.

1961. március 14. – Yuba City, Kalifornia, USA

Egy B–52 Stratofortress kabinjának nyomásvesztése és az azt követő üzemanyag-kifogyás miatt a gép irányíthatatlanná vált. Miután lakatlan területre kormányozták, a legénység katapultált. A gép becsapódásakor a szállított két darab nukleáris fegyver leszakadt a törzsről, de a beépített biztonsági rendszerek tökéletesen működtek, így sem hagyományos, sem nukleáris robbanás nem történt.

1964. január 13. – Savage Mountain, Maryland, USA

Egy B–52D bombázó súlyos téli viharba került, amelynek során a fellépő extrém turbulencia miatt a gép függőleges vezérsíkja leszakadt. A gép két darab Mark 53-as típusú nukleáris fegyverrel a fedélzetén a Savage Mountain hegyoldalra zuhant. A bombákat a vastag hótakaróban, viszonylag sértetlen állapotban találták meg és szállították el a katonai hatóságok.

1964. december 8. – Grissom légitámaszpont, Indiana, USA

Egy B–58 Hustler szuperszonikus bombázó gurulás közben, a jeges futópályán letért az útról, és a futómű kigyulladása miatt lángba borult. A gép által szállított öt darab nukleáris fegyver (vagy azok komponensei) részben megolvadtak és megsérültek a tűzben. A keletkező korlátozott radioaktív szennyeződést sikeresen izolálták a bázis területén.

1965. december 5. – Filippó-tenger / Kikai-sziget, Japán

A USS Ticonderoga (CVA-14) repülőgéphordozó a japán Kikai-szigettől mintegy 100 kilométerre haladt, amikor egy Douglas A–4E Skyhawk támadórepülőgéppel baleset történt. A repülőgép egy 1 megatonnás hatóerejű Mark 43-as termonukleáris bombát hordozott. A hangárból a repülőfedélzetre vezető liften történő mozgatás közben a gép rögzítése elszabadult, és a repülőgép a pilótával (Douglas M. Webster hadnaggyal) és a fegyverrel együtt a tengerbe gurult, majd azonnal elsüllyedt. A roncsokat a mai napig nem emelték ki a 4900 méteres mélységből.

Történelmi háttér: Az esetet évtizedekig szigorú titokként kezelték, mivel az amerikai kormány ezzel elismerte volna, hogy atomfegyverekkel felszerelt gépek vesznek részt a vietnámi háborús logisztikában, valamint azt is, hogy atomfegyvert hordozó hadihajók látogatnak japán kikötőket, megsértve ezzel Japán nem-nukleáris alkotmányos alapelveit. A Pentagon csak 1989-ben ismerte el hivatalosan a balesetet, miután kutatók és oknyomozó újságírók nyilvánosságra hozták a tényeket.

1966. január 17. – Palomares, Spanyolország

Egy amerikai KC–135-ös üzemanyagszállító és egy B–52G bombázó légi utántöltés közben összeütközött Spanyolország felett. A bombázó darabjaira hullott, és a fedélzetén lévő négy darab B28-as termonukleáris bomba a spanyolországi Palomares halászfalu közelében ért földet:

Egy fegyver viszonylag épségben landolt a parton.
Két bombában a földet éréskor felrobban a hagyományos indítótöltet, ami plutóniumporral terítette be a környéket. A spanyol–amerikai közös mentesítési akció során több mint 1400 tonna kontaminált talajt és paradicsomültetvényt kellett eltávolítani és hordókban az USA-ba szállítani.
A negyedik bomba a tengerbe esett, és egy monumentális, 80 napig tartó haditengerészeti keresőakció után sikerült csak épségben kiemelni a mélyből.

1966. augusztus 29. – Vieques-sziget, Puerto Rico

A Puerto Ricóhoz tartozó Vieques-sziget közelében, egy haditengerészeti hadgyakorlat során egy nukleáris fegyver (vagy annak gyakorló változata) indokolatlanul a tengerbe zuhant. A fegyvert egy intenzív, két hónapig tartó tengeri kutatómunka után sikerült lokalizálni és sértetlenül kiemelni.

1968. január 21. – Thule légitámaszpont, Grönland

Az amerikai légierő B–52B Stratofortress bombázója a Chrome Dome folyamatos nukleáris készenléti járőrözés keretében repült Grönland felett, fedélzetén négy darab B28FI típusú termonukleáris bombával. A kabinban a személyzet által helytelenül elhelyezett szivacs-párnák elzárták a fűtés levegőbeömlőjét, ami miatt a fülkében intenzív tűz ütött ki. A sűrű füst miatt a gép irányíthatatlanná vált, a hétfős legénységből hatan sikeresen katapultáltak (egy fő életét vesztette). A gazdátlan bombázó a Thule légitámaszpont melletti jégmezőbe csapódott. A becsapódás erejétől a bombák hagyományos robbanóanyaga felrobbant, a radioaktív üzemanyag és a plutónium több kilométeres körzetben beszennyezte a jeget. A lángoló roncsok átolvasztották a jégréteget, és a tenger fenekére süllyedtek. A gigantikus mentesítési akció (Project Crested Ice) során több millió liter radioaktív jeget és törmeléket gyűjtöttek össze. Évtizedekkel később, 2008-ban egy BBC-nyomozás feltárta, hogy a dokumentumok szerint az egyik robbanófej (a sorozatszámok alapján) nem lett hiánytalanul kinyerve a jég alól, így annak egyes komponensei valószínűleg ma is a Thule-öböl fenekén fekszenek.

1977. november 28. – Nyugat-Németország

Egy nukleáris fegyverkomponenseket (egyes források szerint tüzérségi robbanófejeket) szállító amerikai CH–47 Chinook katonai helikopter felszállás közben technikai meghibásodás miatt kigyulladt és lezuhant. A helyszínre siető katonai tűzoltóknak köszönhetően a tüzet sikerült gyorsan elfojtani, így a fegyverek nem szenvedtek szerkezeti károsodást, és azokat teljes biztonságban elszállították a helyszínről.

hivatalosan, a nyilvánosságra hozott adatok szerint az elmúlt 50 évben valóban nem történt ilyen eset.

Ez nem a véletlen műve, és nem is pusztán a katonai titkolózásé. Valóban történt egy olyan radikális technológiai és stratégiai váltás a hetvenes években, ami szinte teljesen megszüntette a légi atombaleseteket.

Az okok a következők:

1. Leállították az állandó légi járőrözést (A legfőbb ok)

Az 1950-es és '60-as években az amerikai és szovjet bombázók a nap 24 órájában, éles atomfegyverekkel a fedélzetükön keringtek a levegőben. Azért csinálták, mert féltek, hogy a másik fél egy meglepetésszerű csapással még a földön megsemmisíti az arzenáljukat. Ha egy gép a nap 24 órájában repül, a statisztika törvényei szerint előbb-utóbb le fog zuhanni – meg is történt Goldsborónál vagy Thulénál.

A thulei (1968-as) katasztrófa után a hatalmas nemzetközi felháborodás miatt ezt a gyakorlatot végleg betiltották. Az atomfegyvereket levették a repülőkről és föld alatti, szigorúan őrzött, bombabiztos bunkerekbe zárták őket. Az elmúlt 50 évben a bombázók (mint a B–52-esek vagy a B–2-esek) már csak szimulációkat végeztek, éles bombák nélkül. Ha le is zuhant egy katonai gép, nem volt rajta atomfegyver.

2. Átvették a helyet az interkontinentális rakéták

A technológia fejlődésével megjelentek a föld alatti szilókból kilőhető interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) és az atom-tengeralattjárók. Ezek sokkal gyorsabbak és biztonságosabbak voltak, mint a nehézkes bombázók. A nukleáris elrettentés súlypontja áthelyeződött a levegőből a föld alá és a víz alá. (Ezért van az, hogy az elmúlt 50 év ismert balesetei már rakétasilókban vagy tengeralattjárókon történtek).

3. Az egyetlen „majdnem” légi baleset (2007)

Ahogy az előbb említettem, 2007-ben a Minot légitámaszponton egy kapitális emberi hiba miatt hat darab éles nukleáris rakétát szereltek fel egy B–52-esre, és átrepülték vele az Egyesült Államokat.

Ez volt az elmúlt 50 év egyetlen olyan esete, amikor éles atomfegyver huzamosabb ideig a levegőben volt egy repülőgépen. Bár a gép szerencsésen leszállt és nem zuhant le (így baleset nem történt), a katonai szakértők a mai napig ezt tartják az elmúlt évtizedek legveszélyesebb nukleáris incidensének, mert a láncolatból már csak egy technikai meghibásodás hiányzott a katasztrófához.

z összes olyan dokumentált légi baleset és incidens, amely során repülőgép vagy helikopter fedélzetén éles atomfegyver, illetve annak nukleáris komponense (hasadóanyag-kapszula) volt, vagy közvetlenül nukleáris fegyverraktárt érintett a légi katasztrófa.

A táblázatot időrendi sorrendbe rendeztem a könnyebb áttekinthetőség érdekében:

Dátum	Helyszín	Repülőgép típusa	Esemény / Baleset leírása	Nukleáris fegyver státusza
1950. február 13.	Alaszka / Kanada partjai	B–36 Peacemaker	A gép kigyulladt a levegőben. A legénység a tenger felett ledobta a bombát, amelynek hagyományos robbanóanyaga a becsapódáskor felrobbant.	Inaktív (plutóniummag nélküli bombatest).
1950. április 11.	Új-Mexikó, USA	B–29 Superfortress	A bombázó felszállás után egy hegyoldalnak csapódott. A bomba szerkezete megsemmisült.	A hasadóanyag-kapszula külön, sértetlenül megkerült.
1956. március 10.	Földközi-tenger	B–47 Stratojet	A gép elvétette a légi tankolást a sűrű felhőzetben, majd nyomtalanul eltűnt a tenger felett.	Két darab hasadóanyag-kapszula a géppel együtt elveszett.
1956. július 27.	Lakenheath, Nagy-Britannia	B–47 Stratojet	Átstartolási gyakorlat közben a gép egy fegyverraktárba csapódott, amelyben atombombákat tároltak. A tűz megrongálta a bombákat, de nem robbantak fel.	Három darab Mark 6-os bomba megsérült a földi raktárban.
1957. május 22.	Új-Mexikó, USA	B–36 Peacemaker	A leszállás előtti turbulenciában a gép véletlenül kioldott egy hidrogénbombát a sivatag felett. A hagyományos robbanóanyag krátert ütött.	Biztonsági okokból a nukleáris mag nem volt behelyezve.
1957. július 28.	Atlanti-óceán	C–124 Globemaster	Motorhiba miatt a szállítógép terhét csökkenteni kellett, ezért a legénység két atombombát az óceánba dobott.	A két fegyver azóta is az óceán fenekén pihen.
1958. január 31.	Marokkó	B–47 Stratojet	Felszállás közben a gép lezuhant és 7 órán át égett. Nukleáris robbanás nem történt, de a gép környezete radioaktív lett.	Éles fegyver, helyi radioaktív szennyeződést okozott.
1958. február	Greenham Common, Nagy-Britannia	B–47 Stratojet	Kényszerhelyzet miatt ledobott üzemanyagtartályok egy atomfegyverrel megrakott, parkoló B–47-es mellé estek. A tűzben az egyik bomba hagyományos töltete felrobbant.	Urán- és plutóniumszennyezés a bázis területén.
1958. február 5.	Tybee-sziget, USA	B–47 Stratojet	Légi összeütközés egy F–86 Sabre vadászgéppel. A sérült bombázó a kényszerleszállás előtt a sekély tengerbe dobta a hidrogénbombáját.	Mark 15-ös hidrogénbomba ólommaggal; ma is az iszapban fekszik.
1958. március 11.	Mars Bluff, USA	B–47 Stratojet	Navigációs hiba miatt a gép véletlenül ledobott egy bombát egy családi ház kertjébe. A hagyományos robbanóanyag felrobbant, hatalmas krátert hagyva.	Élesítetlen fegyver; nukleáris robbanás nem történt.
1958. november 4.	Texas, USA	B–47 Stratojet	Felszállás közben a gép kigyulladt és 500 méteres magasságból lezuhant. A bomba hagyományos indítótöltete felrobbant.	A nukleáris fegyver megsemmisült, a legénység meghalt.
1958. november 26.	Louisiana, USA	B–47 Stratojet	A bombázó a földön, parkolás közben kigyulladt. A fedélzetén lévő atombomba a tűzben teljesen megsemmisült.	Nukleáris robbanás nem történt, helyi szennyeződés keletkezett.
1959. július 6.	Louisiana, USA	C–124 Globemaster	Felszállás közben lezuhant és kigyulladt. A szállított nukleáris fegyver burkolata megsemmisült a hőségben.	Robbanás és komolyabb szennyeződés nem történt.
1959. október 15.	Kentucky, USA	B–52 Stratofortress	Légi utántöltés közben a bombázó összeütközött egy KC–135 üzemanyagszállítóval. Mindkét gép lezuhant.	A két nukleáris fegyvert épségben találták meg a roncsok között.
1961. január 24.	Goldsboro, USA	B–52G Stratofortress	Súlyos üzemanyag-szivárgás miatt a gép a levegőben darabjaira hullott. Két darab 2,4 megatonnás hidrogénbomba zuhant ki belőle.	Az egyik fegyver hajszálhíján felrobbant; a másik fúziós magja ma is 61 méter mélyen van a földben.
1961. március 14.	Yuba City, USA	B–52 Stratofortress	Kabin-nyomásvesztés és üzemanyag-kifogyás miatt a gép lezuhant. A legénység katapultált, a bombák leszakadtak a törzsről.	A biztonsági rendszerek működtek, nem történt robbanás.
1964. január 13.	Savage Mountain, USA	B–52D Stratofortress	Extrém téli viharban leszakadt a gép függőleges vezérsíkja. A gép két darab Mark 53-as atomfegyverrel a fedélzetén lezuhant.	A bombákat viszonylag sértetlenül találták meg a hóban.
1964. december 8.	Grissom bázis, USA	B–58 Hustler	A szuperszonikus gép a jeges futópályán letért az útról és kigyulladt. Öt nukleáris fegyverkomponens megsérült a tűzben.	Korlátozott radioaktív szennyeződést izoláltak a bázison.
1965. december 5.	Kikai-sziget, Japán	A–4E Skyhawk	A USS Ticonderoga repülőgéphordozó liftjéről a tengerbe gurult egy vadászgép, egy 1 megatonnás hidrogénbombával és a pilótával együtt.	A repülőgép és az éles fegyver ma is 4900 méter mélyen van.
1966. január 17.	Palomares, Spanyolország	B–52G Stratofortress	Légi utántöltés közbeni ütközés egy KC–135-össel. Négy darab B28-as hidrogénbomba zuhant le Spanyolország felett.	Két bomba hagyományos töltete felrobbant, plutóniumport szórva a környékre; egy fegyver a tengerből lett kiemelve.
1966. augusztus 29.	Vieques-sziget, Puerto Rico	Haditengerészeti gép	Hadgyakorlat közben egy nukleáris fegyver (vagy annak gyakorló verziója) indokolatlanul a tengerbe zuhant.	Két hónapos keresés után sértetlenül kiemelték.
1968. január 21.	Thule, Grönland	B–52B Stratofortress	Fülketűz miatt a gép irányíthatatlanná vált, a jégmezőbe csapódott. A négy darab B28FI hidrogénbomba hagyományos töltete felrobbant.	Óriási plutóniumszennyezés a jégen; egy robbanófej darabjai valószínűleg a tengerfenékre süllyedtek.
1977. november 28.	Nyugat-Németország	CH–47 Chinook	Nukleáris fegyverkomponenseket (tüzérségi fejeket) szállító helikopter felszállás közben kigyulladt és lezuhant.	A tüzet gyorsan eloltották, a fegyverek teljesen épek maradtak.
2007. augusztus 29.	Minot – Barksdale, USA	B–52 Stratofortress	Adminisztratív hiba (Nem lezuhanás): Tévedésből 6 darab éles, termonukleáris robbanófejjel felszerelt szárnyas rakétát szereltek a gépre, és átrepülték vele az országot.	A fegyverek 36 órán át teljesen felügyelet nélkül, „elkeveredve” voltak.

Összegzés

A fenti listádon látható, 1950 és 1970 közötti „potyogó atombombás” korszak azért zárult le, mert az emberiség rájött, hogy éles atomfegyverrel folyamatosan repkedni a legbiztosabb út a globális katasztrófához. A fegyvereket visszavonták a földre, így az elmúlt 50 évben a repülőgép-szerencsétlenségek szerencsére már nem hordoztak magukban nukleáris kockázatot.

Az, hogy a fenti listán 1977 utáni esemény nem szerepel, alapvetően három fő ok kritikus összefonódásának az eredménye:

1. Véget ért a folyamatos légi atomkészültség

A legfontosabb ok politikai és stratégiai. A listán szereplő legdurvább balesetek (mint a goldsborói vagy a thulei katasztrófa) az amerikai Chrome Dome és a szovjet analóg hadműveletek miatt következtek be. Ennek az volt a lényege, hogy a bombázók a nap 24 órájában, éles atomfegyverekkel a fedélzetükön köröztek a levegőben, hogy egy meglepetésszerű szovjet csapás esetén azonnal visszavághassanak.

A thulei (1968-as) katasztrófa után a hatalmas politikai felháborodás és a nukleáris interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) elterjedése miatt eltörölték a folyamatos légi őrjáratokat. Az atomfegyvereket visszavitték a föld alatti, szigorúan őrzött bunkerekbe. Innentől kezdve a bombázók már csak szimulációkat végeztek, éles bombák nélkül. Így a statisztikai esélye annak, hogy egy lezuhanó gépből atomfegyver essen ki, szinte nullára csökkent.

2. Szigorú titkosítás az elmúlt évtizedekben

A hidegháború korai szakaszának (az 1950-es és 60-as éveknek) a fegyverbaleseteit az USA kormánya az 1980-as és 90-es években, a Freedom of Information Act (Információszabadsági törvény) révén kénytelen volt feloldani a titkosítás alól.

Az elmúlt 30-40 évben történt modernebb incidensek (legyen szó akár amerikai, orosz, kínai, pakisztáni vagy izraeli esetekről) jelenleg is szigorúan titkosított katonai akták. Az államok rájöttek, hogy egy ilyen baleset beismerése hatalmas presztízsveszteség, diplomáciai katasztrófa és biztonsági kockázat.

3. A modernebb, ismert incidensek a földön vagy a víz alatt történtek

Bár a levegőben történt éles incidensek megszűntek, az elmúlt 50 évben is voltak hatalmas visszhangot kiváltó nukleáris fegyverbalesetek, csak éppen silókban vagy tengeralattjárókon:

2007. augusztus (A Minot bázis incidense, USA): Ez a modern kor egyik legijesztőbb hibája. Egy amerikai B–52-es bombázóra tévedésből felpakoltak hat darab éles, nukleáris robbanófejjel ellátott AGM–129-es szárnyas rakétát. A géppel átrepülték az egész országot Észak-Dakotából Louisianába. A döbbenetes az, hogy az éles atomfegyverek eltűnése, illetve jogosulatlan szállítása 36 órán keresztül senkinek sem tűnt fel a katonai parancsnokságon. Baleset szerencsére nem történt, de az eset hatalmas fejcseréket és botrányt eredményezett a Pentagonban.

Összességében tehát az elmúlt 50 évben a katonaságok megtanulták jobban elrejteni a hibáikat, és ami még fontosabb: levették az atomfegyvereket a folyamatosan járőröző repülőgépekről, így a "potyogó atombombák" korszaka valóban lezárult.

A légi nukleáris fegyverbalesetek (katonai kódnevén: Broken Arrow / Törött Nyíl) kutatásához és hitelesítéséhez az alábbi hivatalos állami archívumok, katonai dokumentumok és elsődleges források használhatók fel.

Ha a gyűjteményt pontos hivatkozásokkal szeretné kiegészíteni, ezekre a hivatalos forrásokra érdemes hivatkozni:

1. Hivatalos állami és katonai dokumentumtárak (Elsődleges források)

U.S. Department of Defense (DoD) – Hivatalos „Broken Arrow” jelentés:
- Dokumentum: „Narrative Summary of Accidents Involving U.S. Nuclear Weapons 1950–1980”
- Leírás: Ez az Amerikai Védelmi Minisztérium által kiadott hivatalos, deklasszifikált (titkosítás alól feloldott) alapdokumentum. Ez tartalmazza a listán szereplő összes amerikai esemény (pl. Goldsboro, Palomares, Thule, Tybee Island) pontos katonai összefoglalóját, dátumát és a fegyverek típusát.
FOIA (Freedom of Information Act) Electronic Reading Rooms:
- Az amerikai Információszabadsági Törvény alapján működő online archívumok (különösen a CIA, az NSA és az amerikai légierő archívumai), ahol az egyes balesetekről szóló eredeti, korábban szigorúan titkos táviratok, helyszíni jelentések és mentesítési naplók közvetlenül kutathatók.
The National Security Archive (George Washington University):
- Elérhetőség: nsarchive.gwu.edu
- A világ legnagyobb független, nem kormányzati kutatóintézete, amely a titkosítás alól feloldott hivatalos kormányzati dokumentumokat gyűjti össze. Külön hatalmas adatbázisuk van a hidegháborús nukleáris krízisekről és a Thule/Palomares mentesítési akciók utóéletéről.

2. Nemzetközi fegyverzetellenőrzési és kutatóintézetek

SIPRI (Stockholm International Peace Research Institute):
- A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet a globális nukleáris incidensek (nemcsak amerikai, hanem szovjet, brit és francia) legelismertebb független rendszerezője. Ők dokumentálták az összes nagyobb és kisebb nukleáris incidenst a kezdetektől fogva.
Nuclear Weapon Archive (Gary Sublette):
- Elérhetőség: nuclearweaponarchive.org
- A nukleáris fegyverek történetének, fizikai felépítésének és baleseteinek egyik legrészletesebb és legpontosabb szakmai gyűjtőhelye, amely darabonként követi nyomon az elveszett robbanófejek (pl. a Tybee Island-i vagy a Goldsboro mocsarában maradt magok) műszaki adatait.

3. Dokumentált minták a legfontosabb egyedi esetek kutatásához

Ha egy-egy konkrét eseménynek szeretne mélyebben utánanézni a szakirodalomban, az alábbi kulcsszavakat és konkrét jelentéseket érdemes keresni:

A goldsborói (1961) katasztrófához:
- Forrás: The Jones Report (1963) – Parker F. Jones, a Sandia Nemzeti Laboratórium biztonsági főnökének titkosított jelentése („Goldsboro Revisited”), amelyet 2013-ban oldottak fel a titkosítás alól. Ez a dokumentum bizonyította be, hogy a hétből hat biztonsági kapcsoló felmondta a szolgálatot, és csak egyetlen pilótafülke-kapcsoló mentette meg Észak-Karolinát a robbanástól.
A thulei (1968) katasztrófához:
- Forrás: Project Crested Ice hivatalos jelentések (Dán Atomenergia Bizottság és az USAF közös jelentései a jég mentesítéséről).
- Sajtóforrás: A BBC 2008-as oknyomozó riportja (Gordon Corera), amely titkosított amerikai dokumentumok alapján feltárta, hogy a négy robbanófej komponensei közül nem mindent sikerült kimenteni a tengerfenékről.
A Palomares-i (1966) esethez:
- Forrás: Defense Nuclear Agency (DNA) jelentések a spanyolországi talajcseréről és a radioaktív hulladék elszállításáról („Operation Indalien”).

Szerkesztési javaslat a dokumentum végére: Ha a gyűjteményt publikálni vagy rendszerezni szeretné, a korábbi „internet, internet, media” jellegű általános forrásmegjelölést érdemes lecserélni erre a szakmaibb blokkra:
„Források: Az USA Védelmi Minisztériumának (DoD) hivatalos „Broken Arrow” katonai jelentései (1950–1980), a National Security Archive (GWU) deklasszifikált kormányzati dokumentumai, a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) fegyverzetellenőrzési adatbázisa, valamint a Sandia Nemzeti Laboratórium feloldott biztonsági elemzései.”